SZELEK HAVA /ÁPRILIS/

1.

A szõlõsgazdák szerint e nap elõtt nem érdemes a szõlõmetszést elkezdeni, mert a késõi fagyok kárt tehetnek benne. Azt mondják: "inkább a szõlõ sírjon, mint a gazdája".

5. Zöldcsütörtök /vándorló ünnep/

Az utolsó vacsora ünnepe, amikor Jézus elbúcsúzik a tanítványaitól. A harangok elhallgatnak, otthon a tüzeket is eloltják.

6. Nagypéntek /vándorló ünnep/

Jézus keresztre feszítésének napja, a Passió-játékok ideje. Nagypénteken a szegedi tájon nem gyújtottak tüzet. Kenyeret sem sütöttek, de libatojás nagyságút azért dagasztottak. Ezt megszárították, eltették és csak akkor vették elõ, ha valaki vízbe fúlt. Ilyenkor a közepét kifúrták és égõ szentelt gyertyát állítottak bele. Ezen a napon csend volt, a lányok ekkor festették, "írták" a tojásokat.

7. Nagyszombat /vándorló ünnep/

Ezen a napon eloltották a gyertyákat. A temetõkben az elkorhadt fakereszteket a harangozó összeszedte, tüzet gyújtottak belõle és a pap megszentelte. Ebbõl a tûzbõl gyújtották meg az új tüzeket. Parazsából minden hívõ vitt magával haza egy darab faszenet, amit aztán gyógyításra használtak, vagy a fürdõvizükbe tettek. Szent György és István vértanú napján a jószágnak is adtak belõle. A keresztelések is ezen a napon történtek. A harangok megszólaltak, s a patakban, vagy a kútból húzott friss vízben megmosdottak az emberek.
Az esti körmenet a zsendülõ határ mágikus körbefoglalása - átmentése.

8. Húsvét /vándorló ünnep/

A feltámadás ünnepe. Nemcsak Jézus, hanem a természet feltámadását is ünnepeljük. A határkerülés és az ételek megszentelése is ezen a napon történt. A lányos és fiatal menyecskés házak ajtajára, kapujára bokorágat tûztek. Ahol a kapuról levették az ágat, oda nem mentek locsolni. Hamvazószerdától Húsvét hajnalig böjtöltek, ez 46 napig tartott. Ilyenkor nemcsak a zsíros ételektõl tartózkodtak, hanem a mulatozástól is. A húsvéti ételnek jelképes szerepe is volt. Jellegzetes régi neve "kókonya" (kalács, sonka, bárány, tojás, só, torma).
A megszentelt ételt Húsvét reggelén kezdték meg. A gazda két falatot készített, az egyiket a tûzbe, a másikat pedig a kútba vetette. Húsvét a rokonság látogatásának, a haragosok felkeresésének alkalmát is hozta, a megbocsátás napja.
Ünnepeljük Húsvétot a benne lévõ misztérium szerint, mert ezt az ünnepet õsi elõdeink a "Fény Szûze" napjának tartották, amikor az örökkévalóság természete a tavaszi nap-éj egyenlõség csodáját hozza Földünkre. A téli napfordulóval újraéledõ fény most megerõsödik és új életet, új rügyeket és mosolygós virágokat hoz.
Szkítáknál, Parthusoknál ez egy vérszövetségi nap, a megerõsítés napja.
"Légy saját magad vezetõje és tanítója: Vezetõd: az Ész, tanítód: az Értelem. Élj ésszerûen. Az elme ereje: a Tudás. Világosítsd hát elmédet. A Fény örök lámpásként él benned." (Nag-Hammadi Könyvtár, 41.old.)
Ünnepeljük hát a Húsvétot úgy, mint régen!
Terítsünk szép asztalt. Virágot is tegyünk rá, mert ez a Fény Szûzének jelképe. Két gyertya is égjen rajta, ami az Atyát és a Fiát jelképezi. Egyetek pogácsát, igyatok szép pohárból vörösbort, ez az összetartozást jelenti. Szeressük és segítsük egymást, hogy legyen erõnk a jövõ szebbé formálására.

9. Húsvét hétfõ ("vándorló" ünnep)

Egyes vidékeken "vízbevetõ hétfõ", Húsvét másnapja. A felszabadult emberi örömök, mindenekelõtt a fiatalság ünnepe. Az életre-locsolás alkalma.
Régen a legények minden házba bementek, ahol a kapun " hajnalozási ágat" találtak, s a lányokat vödör vízzel öntözték meg, hogy teremjenek ékes virágokat. A locsolkodásért hímes tojást kaptak.
A nagymise után a falu apraja-nagyja ételekkel, italokkal megrakodva a faluszélre ment és mulatozott. A Húsvét utáni hetet "fehér-hét"-nek nevezték.

15. Fehérvasárnap
("vándorló" ünnep, Kishúsvét, Húsvétot követõ vasárnap)

Az õsi keresztelés, majd késõbb a "komálás", a "mátkálás" napja. Az egy életre szóló barátság napja. Falun, Fehérvasárnap délutánján gyermekek, ifjak, leányok jöttek össze a templomnál, piactéren, kocsmánál, komát választani. "Komáll meg velem!"- ezekkel a szavakkal tojást cseréltek. Nem vérrokon legények, és leányok egész életükre testvérré fogadták egymást. A felszólított, ha a tojás tetszett neki, a komaságot elfogadta és e szavakkal: "Mától fogva komák vagyunk!"- tojást cseréltek.
Egy gyermek mondóka is õrzi a hagyományt:
Komatálat hoztam,
Meg is aranyoztam,
Ha nem tetszik komának,
Küldje vissza komának!

14. Tibor napja

Kakukk- és pacsirta-szólaltató nap. Ezen a napon országszerte gyerekek szaladtak ki a mezõre és az erdõszélre, hogy meghallgassák a - se nem kicsi, se nem nagy madár, aki éppen akkora, hogy az eget a földdel összeköti - pacsirta elsõ énekét, hogy lelkük égbe repülve erõsödjék, s az erdõ madarától a kakukktól kérdezzék "hány évig élek még?". A pacsirta a kint és fent, a kakukk a bent és lent erejét idézi meg. Ha Tibor napján zöld már a rét, jó szénatermés lesz.

24. Szent György napja

Szent György ókeresztény vértanú volt. Viaskodott sárkánnyal, pokolbéli ördöggel, evilági fejedelmekkel a szent hit érdekében. Az Érdy-kódex legendája szerint apja Kappadókia, vitéz fejedelem volt. Halála után vitézsége Györgyre szállt, aki lóháton Líbia tartományba ment, ahol Syleno pogány város mellett legyõzte a pusztító sárkányt, a poshadt tó urát. Ezzel megmentette a pogány király lányának életét, s a várost a pusztulástól. Küzdelmét a lány is segítette. A gyõzelem után az emberek templomot építettek Szûz Mária és Szent György tiszteletére. Oltára alól kútfõ buzog, minden betegség gyógyítója. Szent György késõbb megkeseredve, vitéz ruháját levetette és mindenét a szegényeknek adta. Majd börtönbe vetették, megkínozták és fogságának nyolcadik napján fejét vették. Gyilkosát tûz emésztette el.
Legendájának számos népi változata él hazánkban is. Ide sorolhatók királylányt szabadító, napvitézeinkrõl szóló meséink is.
Közbenjárása a hozzá fordulót megvédi a "mennyütéstõl" , s a hadban járót megszabadítja a veszedelemtõl. A "Szent György tallér" a harcoló katonák oltalmát adta. Segítsége távol tartja a hamisan tanúzót, s megóvja a családot nyomorék gyermek születésétõl. Fordított átkok is kötõdnek nevéhez. A képzelt betegeket is õ gyógyította meg. A középkorban õ a lovagok védõszentje. Fegyverkovácsok, vándorlegények, lóval is foglalkozó parasztok patrónusa. Az istállótüzet az õ szürke paripája tapossa szét.
Károly Róbert 1318-ban Szent György lovagrendet, Zsigmond pedig Sárkányrendet alapít hazánkban. Báthory István Szent György erejével gyõzi le a törököt Kenyérmezõn, 1479-ben. Fej-ereklyéjét Veszprémben õrzik.
Zománcképe párban Demeterrel, a másik harcos szenttel, ott található a Szent Koronán.
Szent György a gonoszt elûzõ táltos, aki kiszabadítja a földeket a tél rabságából:

Süss föl Nap,
Szent György nap!
Kertünk alatt egy kisbárány
majd megfagy.
Terítsd le a köpönyeged,
Adjon Isten jó meleget!
Hopp!

E kiáltás után egyszerre guggoltak le, és a földre csalogatták a Napot a Szeged környéki gyerekek.
Szent György a kikelet ünnepe, a jószág mezõre való kihajtásának napja. Ekkor tüzet és vizet is szenteltek. Éjszakáján húzott harmat a föld erejét, zsírját, s az ég csillagfényét rejti. A régiek kovászba cseppentették, hogy a kenyér szépen süljön.
E napon misét mondtak az anyaföld áldásáért, termékenységéért, alkalmas idõjárásért, a parasztok boldogulásáért. Napjától Mihály arkangyal napjáig (szept. 29.), újhold-vasárnapi körmenetek voltak. Azt tartották, hogy a mezei forráskútból csak Szent György, illetve Márk napja után szabad inni és itatni. Ez a tisztújítások napja is volt.

25. Márk napja

Márk napján tartják a határjáró, búzaszentelõ körmenetet. A rendszerint keresztútnál, határkeresztnél megszentelt búzavetésbõl mindenki tépett. A férfiak kalapjuk mellé tûzték a zsenge szálakat, a Nap elé tárták az "életet", vele saját életüket is. A nõk pedig imádságos könyvükbe rejtették a "bent"-et, benti életet varázsoltak vele.
Márk a pacsirta és a béka megszólaltatásának napja is. Ha a búza akkora, hogy el tud benne bújni a fürj, jó termést ígér.