ÍGÉRET HAVA /Május/

1. Fülöp és Jakab napja

A zöld ág és a zöld levél napja, a tavaszi virágzás, a beporzás, a zsendülés, az Ég által megáldott és termékennyé tett Föld örömünnepe. A Mindenség szentséges nászának õsi ünnepe.
A legenda szerint Fülöp hierapolisi szállását a pogányok zöld ággal jelölték meg, hogy a vesztét tervezõk éjszaka majd rátaláljanak. Isten angyala - rejtve az apostolt - minden házra zöld ágat tûzött.
Mindkét apostol, Fülöp és Jakab is keresztfán adta ki lelkét.
Fülöp és András Szkítiában is térít, mindkettejük zománcképe fellelhetõ a Szent Korona felsõ pántkeresztjén.
E nap a májusfa, májfa, hajnalfa, jakabfa, jakabág állításának ünnepe. Minden jóravaló lány kapujába, vagy házának ajtaja elé fehér-, vagy lucfenyõt állítottak. A lányoknak egy kisebb fát az ajtó elé, a menyasszonyoknak egy nagyobbat, a ház elõtti kertbe, a kapuhoz. A fa hántolt törzsére vörös és zöld mintákat festettek, karcoltak, rendszerint indás, spirálos, "háromlapis" mintát, az élet és a lélek varázslóját. Titokban állították a fát, mert az éledezõ szerelem jelképének tartották. Minden házra kellett valamilyen ágat tûzni, mert úgy tartották, amelyiken nincs, arra az ördög tûz.
Régen a legények e napra virradó éjszaka az erdõben tanyáztak. Ivással, mulatozással töltötték idejüket, "izzóvá" varázsolták férfiségüket.
Hajnalban állították a fákat, a lányok szalagozták fel õket, s õk kötötték csúcsukra a perecet, s a palócok bort is. A fát állító legényeket a lányok süteménnyel, pálinkával kínálták, és meghívták Pünkösdhétfõre, a fa kitáncolására, s az aznapi ebédre is.
Egy kertbe csak egy fa kerülhetett, s azt némely vidéken még õrizték is. Veresegyháza egyik legénye még iskolás korában kiszemelt egy fát, jóban, rosszban vele növekedett, nevelõdött, s amikor ideje érkezett, azt állította szeretõje virágoskertjébe. ( A ház elõtti kertet a régiségben a beavatott lányok gondozták.)
Ez alkalommal számos helyen legénygazdát választottak. Az esti mulatságon a szeretõ nélküli lányok megtáncoltatása a legénygazda dolga volt, hiszen a "mindenek nászünnepén szerelem nem savanyodhatott".
A fülfájás orvoslására e mágikus napon köpülték a vajat. Mivel negyedévkezdõ gonoszjáró napnak is tartották, szentelt gyertyát tettek este az ablakba és bodzaágat tûztek az ablak fölé.

3. A Szentkereszt feltalálása

Nagy Konstantin császár édesanyja, a késõbb szentté avatott Ilona buzgólkodására, 320. szeptemberében ásták ki Jézus keresztjét a Kálvária földjébõl. Nem lehetett tudni, hogy a három megtalált kereszt közül melyiken adta ki lelkét Jézus, ezért Makarius, Jeruzsálem püspöke mindhármat hozzáérintette egy beteg asszonyhoz, aki Jézus keresztje érintésére meggyógyult.
A Szentkereszt otthonossá vált a keresztény emberek életében: kálváriák, közterek éke, jelen van a szántóföldeken, szõlõkben, útkeresztezõdésekben. A régiségben rendszerint mágikus helyre került, ahol valami csoda történt. Terét jelölte határnak, vagy az "átokhelyet", ahol a gonosz kísért. A kereszt szinte minden házban jelen volt.
Magyar legendában a tudás fájáról származó és a haldokló Ádám nyelve alá helyezett három almamagból háromágú fa nõtt: cédrus, ciprus, olajfa. Ezekbõl ácsolták a keresztfát, s ekképpen lett a halál fájából az élet fája.
A középkorban gonoszûzõ célzattal állították a határba a feszületet. Az útszéli kereszteknél a férfiember kalapját emelte, az asszony keresztet vetett, vagy fohászt mormolt.
Keresztvetés és rajzolás régen általános szokás volt. Sokhelyütt, a protestánsoknál is sütõlapátra, kemence ajtajára, kenyértésztára, szegendõ kenyérre, lefekvés elõtt párnára, alvó családtagokra keresztet vetettek, rajzoltak. A régi falu keresztény embere a napot, és minden cselekvését keresztvetéssel kezdte és végezte.

4. Flórián napja

(Nagykanizsa környékén Furgyán.) Római katonatiszt volt, vértanúhalált halt.
Imádságával már gyermekkorában megmentett egy égõ házat az enyészettõl. Tûzoltók, sörfõzõk, fazekasok, kovácsok, pékek, kéményseprõk patrónusa. Ünnepén igen sok faluban nem gyújtottak tüzet a kemencébe, a kovácsok nem dolgoztak, kenyeret nem sütöttek. Másnap begyújtás elõtt vízzel keresztet hintettek a tûzhelyre, s a tüzet csak férfiember gyújthatta meg.

12. Pongrác napja

Ókeresztény vértanú volt.

13. Szervác napja

Püspök és vértanú volt.

14. Bonifác napja

Püspök és vértanú volt.
Õk a fagyosszentek. Az ekkor jövõ fagy a sarjadó vetéseket, különösen a nagyon nekiszökkenõt, s a zsenge hajtásokat tönkreteheti.
Magyar legendájukban ruhájukkal nyomorult betegeket takartak be, s a névünnepükön támadt szokatlan hidegben õk megfagytak, de pártfogoltjaik megmaradtak. Úgy tartották régen, hogy "sok bort hoz a három ác, ha felhõt egyiken sem látsz!"
Szeged környékiek hitében csak a garabonciások tudják elzavarni a fagyosszenteket, azok határt "égetõ" haragját.

16. Nepomuki Szent János napja

A legenda szerint Nepomuki Szent János falusi parasztszülõk kései gyermeke. Pap lesz, a király alamizsna osztója, a királyné gyóntatója. A király számtalanszor faggatta felesége titkairól, de János néma maradt, a kínzások ellenére is. Majd parancsára egyik éjszaka a Moldva hídjáról a folyóba vetették. Ekkor mennyei világosság fogta körbe testét, égõ gyertyák, fáklyák, szövétnekek világítottak körülötte a vízben. Szentté avatásakor, amikor sírját felnyitották, nyelvét épen találták.
Ma szárazság idején imádkoznak hozzá, s azokat segíti, akiket gyaláznak, vagy kisebbségnek veszedelmében forognak, akik titkos vétkük napvilágra kerülésétõl rettegnek, és azok is, akik szemérmességbõl szégyellik megvallani vétküket. Hozzá imádkoznak a szülésben kínlódó asszonyok, a vízibetegségben szenvedõk, a hideglelõsök. Hozzá fordulnak jó hírért, kölcsönös bizalomért, rágalom és pletyka ellen. Õ a vízen járók patrónusa, s az õ oltalmába ajánlották a vízimalmokat. Védõszentje a dereglyéseknek, a hídvámosoknak, a vízimolnároknak.
Baján városrész õrzi a nevét. Ünnepén kivilágított kompon úsztatják szobrát, s világító gyertyás tutajokat engednek a Duna vizére. Régen a Tejút csillagerejét varázsolták le a vízre, a mindeneket éltetõ égi fényt.

25. Orbán napja

Orbán a középkor egyik jeles pápája volt.
Szõlõmûvelõk, kádárok, kocsmárosok védõszentje. Számos szõlõhegyen áll szobra, vagy kápolnája. Orbán napján általában hûvösre fordul az idõ, ami a virágzó szõlõkben nagy kárt okoz. A régiek azt tartották, hogy napja után nem kell már fagytól tartani. "Egyenesen száll a kéménybõl a füst, mert Orbán eltávozott a tûzhelyrõl." - mondogatták.
A gutorföldiek szerint õ ereszti ki a legyeket a zsákból, a nemeshetésiek pedig azt tartják, hogy a dongókat is "szabadítja". A méhek - Orbán bogarai - e napon kezdenek rajzani.
Amilyen Orbán napja, olyan lesz az õsz.

27. Pünkösdvasárnap

Pünkösd a keresztény egyház alapításának és a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Lukács írja az Apostolok cselekedeteiben, hogy: "János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel és tûzzel fogtok." Õseink is tûzzel kereszteltek.
Május a bika hava. Szent György napja után beindul a porzás, és az ember körül is mintha minden a nászágyat készülne megvetni. Egyfajta nászágy a virágágyás, vagy virágoskert is, amelynek gondozása a 14. életévét betöltött leány és a "már szûz öregasszony" feladata volt. A lány egy volt a kerttel, a virág maga a nõ. Ebbõl következõen a magyarság körében nem volt szokás virágot vinni a nõnek. Amint ezt népmûvészeti tárgyainkon is gyakran láthatjuk, a virág a nõ kezében van. Általa ajánlja fel magát feleségnek, és a nõtõl kapott virágot tûzi a férfi a kalapjára, vagy a mellényzsebébe.
A május bikasága ugyan a test örömét adta, de irtóztak az üres kéjelgéstõl.
Mint a Húsvéti ünnepkörben, Pünkösdkor is megtalálhatjuk a magyar vallásra jellemzõ tûz és víz, Nap és Hold, férfi és nõ egyidejû jelenlétét.
Úgy a természeti környezet, mint az emberélet ikerségének idõszakára jellemzõ a szárba szökkenés és a birkózás. Ezért zajlott a legények vetélkedõje, a Pünkösdi-király választás, az évnek éppen ebben a szakaszában. Ez egy Hunor-Magor alapú birkózás volt, amelynek része volt a lepényevõ verseny, a zsákban futás, a lófuttatás, lóverseny, ivóverseny, és nem utolsó sorban a bikahajsz. Ez utóbbi esetben nem a spanyolországi bikafuttatásra, vagy a bikaviadalokra kell gondolnunk, hanem egy sokkal magasabb szintû dologra, amely arról a szkítatövû szellemiségrõl szól, amely ellenfelét nem megöli (ami az egyszerûbb megoldás lenne), hanem magasabb szintre emeli. Csak egy lelkileg rendezett ember lehet képes arra, hogy pusztán a szellem felsõbbrendûségét biztosítani hivatott akaratátvitellel elfogadtassa magát uraként egy bikával. Az így megválasztott Pünkösdi-király lett a legénybíró, aki az õstársadalmi rendet képviselte. Korbácsból koronát készítettek számára és egy esztendeig uralkodott a legények felett. Ezalatt ingyen ihatott a kocsmában, deres, vagy kaloda nem fenyegette, állatait a legények õrizték. Hivatalos volt minden lakodalomba és összejövetelre, mulatságokat és szokásjátékokat kezdeményezett, és minden legény engedelmességgel tartozott neki. Magas tisztséget töltött be egy természetes hierarchiában, amihez a jogot évrõl-évre ki kellett vívnia.
Amint már volt is rá utalás, a Pünkösdi-király mellé királynét is választottak. Õt késõbb az óvodás korú lányok közül választották ki, mert bennük van meg a legteljesebben a szárba szökkenés tudata. Királynõi erõvel akarnak egyszerre felnõtté válni. Aki ismer ilyen korú kislányt, az tudja, hogy ebben a korban tombol a gyermekben a nõ (belebújik édesanyja cipõjébe, festeni akarja magát, stb.), és az anyaságvágy, ami többnyire a babázásban nyilvánul meg. A kiválasztott kislány lett a világ közepe, de az õ "hatalma" csak egy napra terjedt ki.
Májusban a Teremtõ pipacsot, rózsát terít a tájra - a tûz, a vér felfelé törekvõ piros örömét minden virág (a Napnak földi kedve) lendíti felfelé. András lova az esztendõ körének szembe-vidékérõl a Tejúton át idejár parázsért, s Erzsébet asszony rózsává változott kenyere is a Tejút szembe-felén itt terem.
Az ország számos vidékén a pásztorok gonoszûzõ kongozást tartottak e napon. Pünkösd vasárnapja féreg és betegségûzõ napnak számított.
Csíksomlyó a Székelyföld szívében fekvõ, gyönyörû dimbes-dombos táj. Híres búcsújáró hely, ferences temploma és rendháza van. Fõ ünnepe a Pünkösdi búcsú. Búcsújáró hellyé évszázadokkal ezelõtt vált, a dombon álló kicsi Salvator kápolna miatt, aminek Isten jelölte ki a helyét. A hagyomány szerint megnyílt itt az ég, és a Jóisten egy lajtorját bocsátott le onnan. Ezen a lajtorján juthat lelkünk Istenhez évrõl-évre. Ez ünnep alkalmával itt az Ég a Földdel összeér. A búcsú elõtti napokban minden igaz magyart hív Boldogasszony Anyánk. Aki meghallja hívását, az ott van szombaton a búcsúban, a misén, hajnalban a napfelkelténél, és a szívével lát.