Napisten hava /Június/

4. Nemzeti gyásznap

A trianoni békediktátum aláírásának napja. 1920. június 4-én Magyarország elveszítette területének 2/3-át, lakosságának felét. A történelmi Magyarországot ugyan vegyes népesség lakta, de a Szent Korona Törvénye nem engedte, hogy bárki elnyomás alatt éljen.
A magyar Kárpát-hazát a Jóisten adta nekünk, s senki nem veheti el erõszakkal tõlünk, bárhol is húzzák meg az országhatárokat. Ez a hazánk. Magunkban hordozzuk, hiszen õseink emléke, jogaink méltósága, kultúránk hagyománya ideköt bennünket.
A magyar nemzet lélekben egy, és az is marad. De csak akkor, ha minden magyar akarja, imádkozik és tesz is érte.

8. Medárd napja

Medárd püspök volt 576-ban. Napjához idõjárás regulák fûzõdnek: ha esõt hoz, negyven napig el nem áll. Legendájában egy szavára nem hallgató pajkos, táncoló, tobzódó társaságot negyvennapos esõvel mosott szét.

13. Páduai Szent Antal napja

A ferences rend tagja volt,s az egyház fõ alamizsna mestere 1195-1231-ig.

24. Iván napja

Keresztelõ Szent János születésének napja. Az Iván elnevezés a bizánci befolyásra utal.
Ez a nap a nyári napforduló õsi ünnepe. Tûzzel, tûzgyújtással emlékeznek meg róla napjainkban is. Az írás szerint János hat hónappal elõzte meg születésével a Megváltót: " … neki növekednie, nekem pedig kisebbednem kell " (János 3,30) - mondja János.
Születése után rövidülnek a napok, Jézusé után pedig növekszik a világos órák száma.
János a pusztába települt szerzetesek védõszentje. Az Árpád-kori Magyarországon a gyepûhatár monostorait ajánlották oltalmába. A mészárosok védõszentje, s Keresztelõ Szent János a korán elhalt gyermekek mennyei pártfogója is. Ilyenkor azok az asszonyok, akiknek csecsemõkorban halt meg kisdedük, sok kisgyermeket gyûjtöttek a tûzhöz maguk köré és kötõjükbõl almát dobtak a magasba, születendõ gyermekeik életéért. Ilyenkor a határban, portáikon, szent helyeken az emberek tüzet gyújtottak, amit háromszor ugrottak át, mert a három õsidõk óta az élet, s az élet folyamatosságának, a termékenységnek alapszáma, számossága. A tûz átugrásától eliszkolt a szomorúságuk, s a lelkük megtisztult. Párban is ugrottak a lányok és fiúk, az összetartozás jeleként, a megtisztulás, a termékenység reményében.
Szakrális ünnepnap is egyben. A tûzben lehet látni a Napisten földi mását. Tûzgyújtással köszöntsük Õt! Mindenki gyújtson tüzet, hogy annak fényénél tisztulhassunk meg gondolatban, testben és lélekben. Engedjük gyermekeinket minél közelebb a tûzrakáshoz, hogy megérezzék lágy melegét, és engedjük, hogy a tûz lobogó tisztasága megbabonázza õket. Mi pedig, akik már felnõttnek nevezzük magunkat, nézzünk bele elmélyülõ gyermekeink szemébe, melyben visszatükrözõdik a lobogás. Ez az, ami erõt ad nekünk küzdelmünkhöz.

26. János és Pál napja

Római testvérpár, együtt szenvedtek vértanúságot. Közbenjárásukat égiháború idején tartják fontosnak. Idõjárás patrónusok. Napjuk az aratás és a nagy nyári zivatarok idejére esik, õk fékezik meg a pusztító viharokat. Ilyenkor szentelt gyertyát gyújtanak.

27. László napja

1077-1095-ig magyar táltos király. A magyar lovagkor példaképe, népünk "tátus" királya, mondáink hõse, a legnépszerûbb magyar szent a régiségben. Attila király karizmájának örököse. Lengyel nevelésben részesült. Hazatérte után harcolt a hunok és a besenyõk ellen. A cserhalmi csatával kezdõdött lovagi híre. Unokatestvérével, Salamonnal való párviadalát a Képes Krónika mondja el. E küzdelem során Mogyoród tájékán - ahol testvérével, Gézával együtt tartózkodott - világos nappal mennyei látomásban részesült. Az Úr angyala szállott le az égbõl, kezében aranykoronát hozott és azt Géza fejére tette. Majd a bokorból egy menyét jött elõ és felszaladt Géza lándzsáján, majd hegyérõl László mellére ugrott. E látomás a Salamon feletti diadalt jósolta meg. Géza ekkor fogadalmat tett, hogyha a gyõzelem valóban neki adatik, akkor a látomás helyén egyházat építtet a Szûzanya tiszteletére. Királlyá koronázása után Lászlóval együtt felkereste a gyõzelem helyszínét. Szarvas tûnt fel elõttük, aminek szarvai tele voltak égõ gyertyákkal. Az erdõ felé iramodott, s lábát ott vetette meg, ahol most a monostor áll. A szarvas Isten angyala volt.
Géza korai halála után László lett a király. Királyként szorgalmazta Gellért, Imre herceg és István király szentté avatását. Nevéhez számtalan monda, csodatétel fûzõdik. Õ Erdély patrónusa. Váradon püspökséget alapít, Horvátországot társországként hazánkhoz csatolja.
Halála után egy évszázaddal az a mondás járta, hogy a nemzet három esztendeig megtépett ruhában gyászolta. Az urak, s a szolgák is. Végrendeletében meghagyta, hogy a váradi Székesegyházban temessék el. Nyáridõben halt meg a Vág völgyében. A hosszú utat nem kockáztatták holttestével, ezért Somogyváron, az általa alapított Szent Egyed apátságban helyezték nyugalomra. Végakaratát nem teljesítvén, a szekér elé fogott lovak Várad felé indultak. 1192-ben avatták szentté.
A nép még ismer "Szent László csillagot", "Szent László füvet". Fejereklyéje együtt harcolt a csatákban a székely katonákkal. "Szög" nevû lovát legenda övezi. Lova patája nyomán forrás fakadt. Erdély templomainak számtalan freskója mesél róla. A csángók, felvidéki magyarok, székelyek legnépszerûbb mondahõse.