ÁLDÁS HAVA/JÚLIUS

2 Sarlós Boldogasszony
(A "Nehézkes Máriának" Erzsébetnél - Keresztelõ Szent János édesanyjá-nál való látogatásának ünnepe.)

Az "örvendetes olvasó" második titka. A középkorban vigíliája és nyolcada volt. Késõi Mária ünnep. A XIII. században a franciskánusok révén terjed, 1389-ben vált az egyházban egyetemessé.
A csíkrákosi mondai hagyományban: Zablya Péter hatalmas úr, kemény, kegyetlen ember. Féltek tõle az emberek, de áldottlelkû felesége miatt nem gyûlölték. Az asszony hálából lett Péter felesége, amiért az a török rabságból kiszabadította. Mindig féltékenykedett Péter. Az asszony bátyjának véletlenül náluk maradt sarkantyúkereke miatt - idegen csábítóra gyanakodva - tûzpró-bára ítélte a feleségét. Az asszony Sarlós Boldogasszonyhoz imádkozott. Ura közben az ablakon át az érõ búzatáblát szemlélte, s szólt feleségének, ha egyedül learatja a termést, eltekint a tûzpróbától. Az asszony sírva fakadt, kétségbeesése elfárasztotta, s álomba merült. Péter látta csak, hogy száz meg száz csillagba kapaszkodva angyalok ereszkednek le a búzába. Elõttük királynõi alak halad, Feje körül glória, kezében sarló. Gyorsan learatott az égi sereg. Péter búcsút járt, s hálából fölépítette a rákosi templomot. Jászdózsán egy lány látta, amint a Szûzanya bal karján a Kisjézussal, jobb kezében sarlóval arat. A látomás helyén kápolna épült. Ürményháza határát 1888-ban jég verte el; Sarlós Boldogasszonyt fogadalmi ünnepnek nyilvánították. Abban az esztendõben nem volt tánc, csak templomozás. 1947-ben a palócföldi Hasznoson Klára asszony (Sánta Lászlóné Csépe Klára) aratás közben látta e napon a búzatábla fölött lebegni Máriát, aki a fallóskúti szent forrást "mutatta meg" neki. E helyen nem sokkal ezután Klára asszony és a környék hívei kápolnát emeltek. Fallóskút mára híres búcsújáró hellyé nemesedett.
Hetényi János szerint a régiségben e napon tartották a virágszentelést; de ez a nap adta alkalmát a szegénygondozásnak, az anyaság ünneplésének és az aratás szakrális kezdetének is.
"Isten-áldása van azon a helyen,
Ahol a szent Szûz keresztül megyen." - tartották a régiek.
Sarlós Boldogasszony a szegények és a szükségben szenvedõk gondviselõje, a betegségben és a fogságban gyötrõdõk párfogója, a halottak oltalmazója. Õ a várandós édesanyák vigyázója is. Az ünnep vigíliáján emlékeztek meg Mária anyaságáról. Asszonyi vegetációs ünnep.
Régen e napon kezdték az aratást. Azt tartották, hogy Sarlós Boldogasszony, az aratás édesanyja és királynéja gondoskodik a szegényekrõl és az ég madarairól is. A XVIII. században még az asszony aratott sarlóval, a férfi kötözött. Kalotaszegen a férfiak fejfájára ekevasat, az asszonyokéra olvasót vagy sarlót festettek. Úgy hitték eleink, hogy Szûzanya arat és a fiára hagyja, hogy gyûjtsön és a búzát a konkolytól elválassza. Az "élet" (a gabona, de fõképpen a búza) Isten ajándéka, Krisztus teste (Oltáriszentség), illetõleg jelképe (úrvacsora kenyere); a Miatyánkban ezért könyörgünk Újkígyóson az aratásra induló lány búzakoszorút viselt a fején. Göcsejben aratás elõtt térdepelve imádkoztak, s aratáskor két búzaszálat kötöttek a derekára, s az ott maradt, amíg le nem esett. Ormánságban, minden férfi patyolatfehér ingben és gatyában fogott aratáshoz, csépeléshez. Az alföldiek szent énekeket énekeltek munka közben. Azt tartották, hogy minden aratásban az ítélet napja jelenik meg: a konkoly elválik a búzától. A föld keleti sarkában kezdték az aratást Nemessándorházán, s az elsõ két kévét rögtön keresztbe fordították, s köszönõ imát mondtak mellette. A Szeged környékiek déli harangszókor levett kalappal, kévére ülve imádkozták az Úrangyalát; magukra és a búzaföldre keresztet vetettek. Akadtak férfiak Bátyán, akik aratáskor tartózkodtak a házasélettõl. Hiricsen villámláskor az aratók keresztbe rakták lábukat. Szinte minden vidéken készítettek aratókoszorút (koszorúkat). Bátán "szentgyörgy", "szentgyörgyvitéz", "vitéz" volt az aratókoszorú neve. Versezet kíséretében adták át a gazdának. Másutt "Jézuskévét", "Jézust" készítettek Göcsejben ez kisebb kéve volt, kalászból vagy mezei virágokból készült koszorúval kötötték át; felékesítve az egyik arató nyakába akasztották Így mentek dudaszó mellett haza. "Jézust" a gazda áldomással váltotta ki, s az asztalra tett koszorúról ették a vacsorát. A kévét másnap a tyúkoknak vetették, hogy jobban tojjanak. Másutt "Jézust" a kepe tetejére tették, s a gabonával együtt vitték haza; némely vidéken a kezdõkévét nevezték "Jézusnak" - körbetérdepelve köszönték meg az Úrnak a termést. Lakócsán aratás végén a legszebb darab búzából készítették a "Jézuskévét". Ebben kereste ki a gazdaasszony azt a búzatövet, amely három egyforma növésû szép kalászt termett, és piros szalaggal a kalászok alatt egybe kötötte azokat. A "Jézus" körüli búzát sarlóval vágták le, kévébe kötve lefektették "Jézus" köré. Letérdeltek rájuk és imádkoztak, majd "Jézust" otthon, a képek alatt szögre akasztották Új vetéskor kimorzsoltákbelo1e a szemet és a vetõmag közé keverték A hajdan volt ember annyi termést kért minden esztendõn az Úrtól, hogy jusson a szegényeknek, az ég madarainak, az anyaföldnek, s a rontó erõknek is belõle. A kalászok összegyûjtése a szegények joga volt. Szlovéniában és Stájerországban e nap a szõlõ és a bor felajánlásának alkalma. Azt tartják, hogy a "mutatkozó fürtöknek olyan szépeknek kell lenniük, mintha õk is misére mennének". Hitükben a szõlõfürtök is elmennek, s búcsút járnak ilyenkor, amikor a nyár és á tél találkozik egymással.

16. Kármelhegyi Boldogasszony
(Népünk ajkán Kármélus Boldogasszony; Kapullárés Boldogasszony, Szegeden Kalmárhögyi Boldogasszony. A kármelita rend kiváltságos Mária ünnepe.)

A kármeliták a bibliai Kármen hegyén remetéskedõ Illés prófétát tisztelik szellemi õsük ként, Stock Simont ( 1265) pedig rendalapítójukként. Angyalok és szentek kíséretében Stock Simonnak jelent meg Szûz Mária és skapuláré néven emlegetett vállruhát nyújtott át neki ezekkel a szavakkal: aki ebben hal meg, nem jut a pokol tüzére. A skapulárét viselték a társadalom minden rétegében. A Habsburg királyok csakúgy, mint Deák Ferenc. Kármelhegyi Boldogasszony ábrázolásain egyik karján a Kisjézust tartja, másikkal pedig a skapulárét nyújtja a híveknek. Bélbányán a halotti szertartás a Kármelhegyi Boldogasszony kápolnájában történik. A XVIII. századi pestisjárványok több helyen életre hívták a skapuláré társulatokat. Tápén a pestisjárványok idején a temetõkápolnát az õ nevére szentelték. Az ünnepet megelõzõ kilenc napon át itt gyûltek össze a hitesek, s legalább kilencnek kellett lenniük. Ünnepére vigíliaböjttel készültek. A misén a pap megáldotta a jobb kezében magasra tartott skapulárét; bajban, szükségben ezt érintették meg.

20. Illés
(Próféta; halottfeltámasztó, elragadott, égi szekeres, az Uralkodó "bemutatója".)

Kultusza fõleg a Balkánon virágzik - népéletünkbe a bizánci rétegbõl örököltük, de táltoshitünk is segítette hatalma érvényesülését. A karmelita rend példaképének, alapítójának tekinti. Illés egy sort sem írt, a Jézus korabeli hagyomány mégis Isten íródeákjának tartotta: õ vezeti azokat a könyveket, amelyekben Izrael jó és rossz cselekedetei följegyeztetnek. Apokrif, bogumil és kozmogonikus mondák hõse.
A Karmel hegyén remetéskedõ Illés könyörgésére nagy szárazság után esni kezdett az esõ. A Megváltó elõképe ez, hiszen õ az isteni irgalom esõje.
Ha mennydörög, hemperegni kell a földön, hogy a hátunk ne fájjon. Sövényházi mondásban: "Jaj neked kánikula, ha Illés próféta a nyakadat mögmossa!" Égzengéskor Jézust eképpen idézi a szegedi tanyák népe: "És az Ige testté lõn, és miköztünk lakozék", s az igeimádság megoltalmazza õket. Meggyújtják a szenteltgyertyát, megkeresztelik és még ezt is mondják: "Atyának, Fiúnak, Szentlélök Istennek; Illés próféta lassan hord az eget, mert az Úr Jézus Krisztus most van itt lent közöttünk." Sümegprágán e napon tartják a "hegymisét". Baján viszont úgy vélekednek, hogy ilyenkor nem jó a szõlõbe tartózkodni. Ha Illés vihart támaszt, a göcseji ember eképpen szól: "Csatáz az Illés, hajigálódik az Illés". A mennykövet elhalt kovácsok készítik neki. Kardos angyal kíséri Illést, aki vagdalkozik a próféta mellett. Dányban "Illés zengeti az eget". A csíkdelneiek szerint a próféta szekere zörög. Az ormánsági kálvinisták azt tartják, hogy égzengéskor varrott inget nem jó fölvenni, mert viselõjére rácsap a villám. Muravidék szlovénjai hitében az ördög a keresztet vetõ ember mögé húzódik, ezért nem szabad égzengéskor keresztet vetni. Azt is mondják, hogy Illés ilyenkor az ostorát durrogtatja (Õrségben: hordókat görget).

22. Mária Magdolna
(Bûnös életbõl Krisztushoz térõ leányzó.)

Az Evangélium tanúsága szerint "az Úr lábát drága kenettel kente, s utána hajával törölgette. Jézus megígérte neki, hogy ameddig az evangéliumot hir-detni fogják, fennmarad az õ szeretetének emlékezete". (János 12, 3.)
Az Érdy-kódex szerint Jézus föltámadása és mennybemenetele után Marseille-ben hirdeti az Igét. Az ottani fejedelem szolgálatában áll. A fejede-lem és családja csudás segítségben részesül közbenjárása által; majd pusztá-ba vonul, s csak az Úristennel és a Szent angyalokkal társalog. Harminc esz-tendeig él eledel nélkül. Utolsó óráján Maximinus püspök áldotta meg. Hétszer fényesebb volt a Napnál (a Nap oroszlánbeli erejérõl vall e kép is!); s a szent angyalok karában áll. Ünnepét a legrégibb misenaptáraink is számon-tartják. A züllöttségbõl szabaduló bûnbánó nõk választják védõszentül. A könnyelmû Magdolna a fodrászok, fésûsök, kozmetikusok patrónája is. A könnyeit hullató bûnbánó Magdolna-forrás mellett a szent tiszteletére kápol-nát emeltek. A helyi legenda elbeszélésében Magdolna itt élt a környéken, könnyeibõl fakadt a forrás. Más változatban: három "kisasszony" (könnyelmû fehérnép) ruhát mosott a forrásnál, s megjelent nekik Mária Magdolna, életük megváltoztatására kérte õket. Megtértek, s õk építtették a kápolnát. Magdol-nakor messze a vidékrõl idezarándokolnak az emberek; sebes, fájós tagjukat a patakban ruhával mosogatják, aztán a rongyokat a közeli fákra akaszt-gatják. E fölaggatott rongyokban a betegség démona marad ott.

25. Jakab
(Apostol; az idõsebb, János bátyja.)

Õk ketten a "mennydörgés" fiai. Jakab Péterrel és Jánossal együtt ott volt a Táborhegyen, az Úr színeváltozásánál. Az apostolok közül elsõnek szenve-dett vértanúhalált. Zománcképe ott van a Szent Korona felsõpánt-keresztjén; az abroncs körében "fogant" Igén, a Nap-kereszten.
Legendája szerint Hispániában térít, ott lesz vértanú. Holttestére úgy bukkantak rá, hogy éjszakánként égõ gyertyák világítottak fölötte a csalitban. Más változatban csillag árulta el a holttest helyét. Templomot emeltek ott. Spanyolország Compostellával, Jakab kultuszával lépett be a középkori keresztény világba (XI. sz.). A spanyolok nemzeti szentje, õt hívták segítségül a mórok ellen és az amerikai hódításhoz is. Dante szerint csak az tekinthetõ igazi zarándoknak, aki megjárta Compostellát. Hazánkban fõleg gyilkosokat ítéltek Compostella-zarándoklatra. Jakab a Hansa patrónusa, utasemberek és hajósok védõszentje. A "Francia út" tizenhárom pihenõ stációjával már a XI. században kialakult. (Egyik legendájában a Compostellába tartó két lovag elõtt az egyik hegycsúcsra aranykeresztet(!) hozó galamb mutatta az utat. Ahol a keresztet letette, ott épült föl a zarándokszállás. A lovagok fekete sze-me arannyá(!) változott.) Jakab a zarándokok védõszentje is. Jele: széles ka-rimájú kalap kagylóval.

26. Anna
(Régen Szent Anna asszony, a szegediek "Keddasszonya"; Mária anyja.)

Ünnepe annak a templomnak felszentelésenapja, amelyet a IV században Máriának a Bethesda-tó partján álló szülõházából alakítottak át. Tisztelete nyugatra magyar közvetítéssel jut el. Névnapja hazánkban már a XII. században piros betûs ünnep. Igen sokáig népünk õt tisztelte Nagy-asszonyként, s lányát, Máriát Kisasszonynak tartotta. Õsi Boldogaszszonyunk kettõs istenasszony volt: Nagyasszony az anya, s lánya, Kisasszonya szûz. An-na kultusza a "Szentatyafiság" fölmagasztalása. Szent Anna Jézus öreganyja, dajkája, a keresztény nagycsalád, nemzetség oltalmazója, a gyermekáldás patrónája, a magtalan asszony és a már magot kapott, áldott állapotban lévõ legfõbb segítõje. A szorgoskodásnak, az önfeláldozó, a teljes áldozatot válla-ló "egyhangú" asszonyi munkának, a család; és a rászoruló ember szolgála-tának Anna a példája. Ereklyéit karalakú ereklyetartóban õrizték: a "segítõ asszonyi kar"-t idézte meg.
Legendája szerint a Júda nemhez tartozó Dávid nemzetségébõl szár-mazott, s ura Joachim volt. Húsz esztendeig éltek egymással. Jövedelmüket mindig három részre osztották: egy rész házuknak, a cselédeknek, egy a templomnak, a papoknak, egy rész pedig a szegényeknek adatott. Sokáig nem volt gyermekük. A templom papja az egyik alkalommal nem fogadta el Joachim ajándékát, mivel magtalannak ítélte õt. Joachim a pásztoraival pusz-tába bujdokolt; ott jelentette neki Isten angyala, hogy Anna gyermeket fogant, Máriát, aki telve lészen Szentlélekkel. Anna otthon hasonló üzenetet kapott. Anna és Joachim a templom aranyos (!) kapujánál találkozott, s nagy örömmel újságolták egymásnak a magasztos hírt... Anna megérte Jézus születését is. Oktáviánus császár idején halt meg, késõbbi névünnepe napján. Kiváltságos védelmezõként tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép. Szövõmunkások, csipkeverõk, söprûkötõk védõszentje; de szabók, asztalosok, kádárok, bányászok (ünnepére rendelt evangélium a szántóföldön elrejtett kincs), s a haldoklók patrónája is. A XVIII. századtól szõlõhegyi és temetõkápolnák névadója. Egy részük búcsújáró hely, kisebb szakrális táj szíve. Nagyfalván, a szentgotthárdi csata közvetlen színhelyén az ütközet halottjait közös sírba tették, középütt Szent Anna kerek kápolnája magasodott. A múlt század elején még a török zarándokok is fölkeresték. Szan határában a XVIII. században csikorgós télen kivirágzott egy vadkörtefa, amelyen Szent Anna képe függött. A hívek itt kézzel hordták össze a kápolna építõanyagát, s a fölépült kápolna mellett forrás fakadt: "Anna kútja", "Szent Anna méhe(!)". Hanyi puszta Anna-kápolnájához régen a puszták népe a ke-resztjáró napoktól Szent Annáig minden kedden (kilencszer) körmenetben zarándokolt el ide, késõbb a mezõkövesdiek is jöttek már. A székelyföldi Szent Anna tó melletti kápolnáról híres legenda szól. Volt a környéken két fölfuvalkodott fõúr. Egymással is folyton vetélkedtek. Az ifjabb az egyik alkalommal egy úrtól kártyán elnyerte gyönyörû négyesfogatát. Eldicsekedett vele bátyjának, vetélkedõ társának. Bátyja fogadkozott, hogy egyetlen nap se telik el, s õ még különb fogatot szerez. Jobbágyainak legszebb nyolc szûzlányát fogta hintajába. A lányok vonakodva engedelmeskedtek. A legszebbiken, akit Annának hívtak, végigvágott ostorával. A lány térdre rogyott, és átkot mondott. A vár gazdájával együtt elsüllyedt; tetején a nyolc szûz életben maradt. Anna kivételével visszamentek szüleikhez. Anna a hintó árkából a vár helyén keletkezett feneketlen tó mellett kápolnát emelt, ott élt szomszédságában, és szentként fejezte be életét. E kápolnának valamikor kétszer volt búcsúja egy esztendõben: Szent Annakor és Kisasszony napján. Éjszakánként hatalmas tüzeket raktak a búcsúalkalmakkor, énekeltek és imádkoztak mellettük. A búcsút mulatság zárta. II. József korában a kultusz átmenetileg itt is megszûnt, de a múlt században újjászületett. 1860-ban a kászoni "mondóember" híresztelte el, hogy amíg a búcsújárást és a kápolnát föl nem újítják, Székelyföldön addig nem lesz áldás: ezt üzeni általa az álmában megjelent Szent Anna. A zarándoklatok újra megindultak, bár a püspök a búcsúengedélyt megtagadta. A kápolna a második világháború ban elpusztult; valamikor a közelében állott Joachim kápolnája is.
A legenda szerint a lajtakátai Szent Anna kápolnában imádkozott Szent István, mielõtt a német császár ellen hadra kelt. A kápolna felett nagy fényességben angyalok tartották a koronát(!), a szentélyben pedig Anna megáldotta a királyt: A gyõztes csata után István térden csúszva közelítette meg a kápolnát, akkor a fényesség ismét megjelent, s a sebesültek mind meggyógyultak. A körtvélyesi Anna-kápolna búcsújára, amely kápolna harangján a kálvinisták által lereszelt Mária kép "kivirágzott" - a kálvinisták is eljárnak.
A hét napjai közül kedd évszázadokon át Szent Anna tiszteletét szolgálta. Búcsúkiváltságok kötõdtek hozzá. A keddi nap Annának ajánlása Európa-szerte magyar ifjú legendájához kötõdik. A magyar ifjúnak adott jézusi jó tanács okán terjedt el a gyertyagyújtás kilenc-keddi Anna kultusza. A "kilencedös gyertya" égiháború, jégesõ ellen különösen foganatos. Szent Anna ereklyéibõl, fõleg ujjaiból a keresztes háborúk után nyugatra is jutott, hozzáérintés révén számuk megsokszorozódott. Az ereklyét díszes kar alakú tartóba helyezték. Áldást osztottak vele, könyörögtek hozzá.