November

1. Mindenszentek

(Göcsejben mincién napja; a szentek egységének ünnepe.)
Az élõ és elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak, az Úr színe elõtt egymásért könyörögnek és helytállnak. Mindenszentek a küzdõ, szenvedõ és diadalmas egyház ünnepe. A küzdõ egyház: a földön élõ; a szenvedõ egyház: a tisztító tûzön szenvedõ; a diadalmas egyház: a mennyekbe jutott hívek társasága. Mindenszentek mindazon meg dicsõülteké, akikrõl a kalendárium megszámlálhatatlan sokaságuk miatt külön-külön, név szerint nem emlékezik meg. Mindenszentek a szentek egyetemes egységét hirdeti, az európai közösségtudat kialakításában jelentõs része, szerepe volt; az utóbbi idõben a halottak napjának vigíliájává változott.

2. Halottak napja

(A régiségben olykor "lölkök napja; a küzdõ egyház megemlékezése a szenvedõ egyházról.)
Nemzedékek elõtt általános dologtiltó nap volt. Ilyenkor tilos volt a földmunka, a répa és a krumpli elvermelése, a varrás, a mosás, a takarítás, a meszelés, a káposztának télire való eltevése - néhol az egész halottak hetében. A hívek halottak napján alamizsnát osztottak: kenyér, kalács, bor, zsír, szalonna, köles, bab volt a legáltalánosabb adomány. Az alamizsnát ilyenkor a templomban fölállított halottak napi katafalk, gyászkoporsó mellé rakták. A koldusok és a rászoruló családok a paptól, harangozótól, koldusbírótól vagy templomatyától kapták meg a részüket. Ilyen módon kirekesztõdött alamizsna adó "dicsekvése, a rászoruló Istennek. Az õ adományát köszönhette meg. Mivel a temetõ az utolsó két évszázadban a helység szélére szorult, az alamizsnaosztás fokozatosan, egyre több helyen a temetõ kapujánál történik. Göcsejben a család otthonában éjszakára terítenek az elhunyt hozzátartozónak. Az ételt azután a koldusoknak és a szegényeknek ajándékozzák vagy maguk költik el. Szeged környékén mindenszentek estéjén egy vagy két óra hosszat szóltak a harangok. Tápén azt tartották, hogy ez idõ alatt nem szenvednek a lelkek a tisztítótûzön. Pórszombaton a halottakért mindenki maga harangozott annyi "verset,. ahány halottja volt. Más göcseji falvakban sütnek, fõznek, éjfélig szól a muzsika, a régi engesztelõ torok maradványaként. A vidám hangulattal a hazajáró lelket akarják megtéveszteni. Mosni, párolni nem szabad ezen a héten, mert a család halottja vízbe kerül. Pölöskefõn megterítenek: rétest tesznek az asztalra és égõ gyertyát a közepére, s csak azután mennek a halottak litániájára. Fehér terítõre kenyeret, fokhagymát, sót és kést tesznek Kethelyen a halott résére. Hegyhátszentmárton baranyai templom nélküli faluban a halottakért való könyörgés után a férfinép a harangtorony mellett rõzsét égetett, s közben minden férfi a halottaiért egy-egy verset harangozott, majd két csoportra oszolva a falu mindkét szélén megkezdték a szegények részére a koldulást. A gyûjtés végeztével áldomást ittak, toroztak. Az összegyûjtött ajándékot elárverezték, a befolyt összeget az egyháznak adták. Csíkdelnén egész kemence cipót sütnek; "Isten lepény-nek, "halottak lepényé-nek nevezik. Még melegében általvetõbe teszik, s kiosztják a templom elõtt ácsorgó szegényeknek. A halott (lelke) ilyenkor elmegy a hozzátartozójához, és ha azt tapasztalja, hogy a szegénynek nem adnak alamizsnát sírva távozik. Az ország számos vidékén a hõsök emlékmûvénél este a négy világtáj felé négy koporsóforma rácsot állítottak, s gyertyákat gyújtottak a hozzátartozók a rácson. A bácskai Tompa községben a legközelebbi hozzátartozó sírjáról összeszedték az elhervadt virágokat, kifõzték és meglocsolták e fõzettel a vetõgabonát. A bátyai délszlávok az elmúlt mindenszentek óta elhalt hozzátartozó sírjára fehér abroszban kalácsot, rétest, sovány pogácsát, birsalmát, tál babot vittek. A sírra terítettek. Galga mente néhány falvában is vittek ételt a sírkereszt tövéhez. Valamikor a halottak koporsójába is helyeztek ételt. Este a család halottjaiért az asztal elõtt, a vízbe fulladtakért külön az asztal alatt gyújtottak gyertyát. Hercegszántó sokácai azt tartották, hogy a halottak a sírjukból fölkelnek és a templomba mennek, amikor is az üdvösségükért harangoznak. A göcseji Mikefán az ünnepen diófalevelet szednek és elteszik. A diófalevél csakúgy, mint a diófa koporsó, a halott lelkének oltalmazója; a dió a középkorban a Megváltó jelképe volt. Az élõ és a halott rokonság "összejön a göcseji Vadamason: vacsora után az asztalt nem szedik le, tiszta tányérokat raknak a halottak részére; kinek-kinek kedvelt evõeszközét teszik a tányérok mellé. Kunszigeten és Nagykátán az asztal "hídján gyújtják meg a gyertyákat, miközben a halottak litániáját végzik. Régen országszerte égõ gyertyákat tettek az ablakokba. Ünnepélyes körmenet indult a pap vezetésével Andrásfalván a temetõbe, amelynek négy sarkában imádkoztak. Az egyes sírokhoz külön nem mentek el. A körmenet aztán visszatért a templomba, a hívek kezében gyertya égett. A szertartás végén gyertyát adtak egymásnak, hogy otthon egymás halottaiért gyújtsák azt meg, hogy egymás halottaiért imádkozhassanak. Hévízgyörkön a halottak búcsúját a temetõben tartják, a búcsúmisén jelen vannak a protestánsok is; ekkor szentelik föl az új sírokat is. A sírok felvirágozása, megkoszorúzása késõi német szokás. Tápén azt tartják, hogy a halott sírjára helyezett égõ gyertyát nem szabad a máséra áttenni, mert átmegy vele a bûn is. Általános szokás volt, hogy otthon apró gyertyákat égettek; a lámpát nem oltották el, mert a gyertya csak a halottakért világított. Egy-egy gyertya mellett mindaddig imádkoztak, amíg az el nem égett.

5. Imre

(Szent István és Boldog Gizella gyermeke; herceg.)
Ifjú korában Veszprémben égi szózat intette, hogy életét testi-lelki szüzességben kell eltöltenie. Megházasítják, de jegyese hajlandó a "József-házasságra Vadászaton vadkan oltotta ki életét. Egy lengyel legendában a Lysa Gora tetején álló bencés Szent Kereszt apátság alapítása magyar király vadászatához kötõdik... A király elõl az üldözött szarvas a sûrûbe menekült, de hatalmas agancsa megakadt egy bokorban. Aranyhúrú íjával a király már éppen le akarta nyilazni, amikor a szarvas agancsai között fénylõ kereszt tûnt föl. Leborult és a látomás helyén emeltette az apátságot. A legenda királyát Szent Imrével azonosítják, aki járt vendégségben Vitéz Boleszláv lengyel királynál, s a Lysa Gorán szarvasra vadászott. Ismerõsnek találta e helyet, álmában már járt itt; s kérte Boleszlávot, hogy építsen kolostort ide. Imre évszázadokon át az ifjúság példaképe Elek és Alajos mellett. Barokk templomainkban úri magyar viseletben tûnik föl, csizmával a lábán. A csizmadiák patrónusa... Felsõõrön régen Imre-búcsút tartottak, amelyre Ausztriából is sokan elzarándokoltak

11. Márton

(Tours-i püspök, a középkor nagyhírû szentje. Régi göcseji neve "Minciénmárton5.)
A pannóniai Savariában született 316 táján, 397-ben halt meg. A lovagkor teljesen magáénak érzi, hiszen katona volt, mielõtt a Seregek Urának hívását meghallotta volna. Elbocsátási kérelmét a császár gyávaságnak bélyegezte. Ekkor Márton fegyvertelenül a csatasor élére állt, s Jézus nevében sértetlenül áthatolt az ellenség sorain.
Szent István zászlaira a hadverõ Márton képét festette. Szûz Mária mellett Márton lett az ország társpatrónusa. A pannonhalmi apátság Szent Márton tiszteletére épült. Az egykori Szentmártonfalva (ma Szombathely része) temploma a szent "szülõházára épült, a templom elõtt lévõ kút már a középkorban "Szent Márton kútja. Ennek vizével keresztelték meg Mártont. Életrajza szerint ifjú korában katonának ment, adta apja. Katonaként, amikor már hitújonc volt, félidõben lován Amiens felé haladva félmeztelen koldussal találkozott. Köpenyét kardjával kettévágta és felét a koldusra - Krisztusra(!) - terítette. A köpeny másik felét a Merovingok nemzeti ereklyeként õrzik. Latin neve cappa, õrzési helye a capella, õrei capellanusok. Magyarban: köpeny, kápolna, káplán. Márton Franciaország egyik védõszentje. Nyugati legenda szerint Márton hun, illetve magyar királyok sarjadéka. Figyelemre méltó, hogy középkori felvidéki templomaink némelyikében együtt, egy oltáron található a "négy magyar szent király: Márton, István, Imre, László szoboralakja (Szepeshely, Szaniszló; a kassai dómban a kórus alatt egyenrangú helyen áll szobruk).
Egyik legendájában Bereck - Márton diakónusa - tetten érte az ördögöt, amint az mise közben a hamis "igéket jegyezte föl. Másik legendájában Márton egy szegénynek adta ruháját, s egyetlen palástban ment misét mondani. A templom esperese egy kurta ruhát tudott csak adni neki, amely Márton térdéig, illetve könyökéig ért. Amikor így kiállt misét mondani, a Szentlélek tûzként a fejére szállt; s amint könyökig takart kezét az égnek emelte, a szent angyalok aranyos, gyöngyös palásttal fedték be "meztelenségét.
Az Árpád-kori Sanct Marten falut a tatárok lerombolták; a népre gyújtották a templomot. A régiek hitében, s emlékezetében Márton napján az esti órákban a romok közül miseáldozatot bemutató pap emelkedik ki. Királyaink a fehérvári Márton templomban tették le a koronázási esküt. II. Ulászló e templom tornyában végezte el a négy világtáj irányába a hagyományos kard-, "napvágás-t. Legtöbb templomunknak Márton a névadója. Pozsonyban magyar ruhás szobra található. Somlóhegy délkeleti szõlõi között Márton-kápolna áll és "Márton-kútja lelhetõ; a középkorban remeteség volt mellette. Márton legkorábbi hazai patrociniumainak térképe, annak pereme nagyjából az akkori magyar nyelvhatárt is jelzi.
A régiségben Márton a gazdasági év kiemelkedõ zárónapja: jobbágytartozási és tisztújítási terminus. A földbért György, illetve Márton napján kellett leróni. Egyik Márton legendában a francia király Mártonnak ajándékozza a lovát, azzal a feltétellel, hogy szükség esetén száz aranyért visszaválthassa; de csak kétszázért kapta vissza. Innen a mondás: "Szent Márton kegyes a tanácsban, drága a pénzügyekben. Márton a jószág egyik jeles patrónusa. Õ fékezi meg az "ördöghajtotta tehenet. Répcevidéken az egyik pásztor disznóvész idején mindig bement Szombathelyre a szenthez könyörögni, az egyik alkalommal álmában a püspöktõl fehér fûzfaágat kapott, amellyel meg kellett vesszõznie a beteg jószágokat. . . A frissen vágott zöldellõ ág archaikus gonoszûzõ eszköz. A pásztorok Márton estéjén végigjárták vele a falut:
"Elhoztuk Szent Márton püspök vesszejét,
A szokást nem mi kezdtük és nem mi végezzük.
Állatainknak annyi szaporodása legyen,
Ahány ága-boga van a vesszõnek.
Acsádon hosszú dús lombozatú nyírfavesszõvel jártak a pásztorok Egyet-egyet a gazdának adtak, azzal hajtották ki tavasszal elsõ ízben a disznót a legelõre. A Galga mentén a pásztor vitte vesszõkbõl a gazdaasszony köténye sarkával "visszakézbõl húzott, a kihúzott vesszõvel elverte a pásztort, aki táncra tüzesedett, némely helyen a pásztor vesszõzte meg az asszonyt, hogy kimenjen belõle teste ördöge, amely advent kapujába a rontást hozhatja. Pál István, palóc pásztor emlékezetében karácsony vigíliáján éjféli mise elõtt a templomtéren vesszõzték meg a pásztort - aki magára vállalta a falu bûneit. A születés misztériumát csak tisztult lelkû ember élhette át. Hosszúperesztegen a gazdaasszony azért sütött ilyenkor rétest, hogy Szent Márton köpönyegét kinyújtsa: hóköpennyel terítse be Márton a határban meztelenkedõ, fagytól remegõ õszi vetést a mezõk Jézusát hogy az elkövetkezõ évben bõ termés legyen, a család ne szûkölködjék, s a szegényeknek is jusson. Márton a jószág istállóba kerülésének utolsó napja volt. Misére mentek e napon a pásztorok; utána az urasághoz és a gazdákhoz, ahol megkapták a bérüket. A szerbek a farkasok ellen hívták segítségül Mártont. Ünnepén a ház küszöbén kakast vágtak, s néhány napig nem dolgoztak.
Ludat ettek, bort ittak régen szerte az országban a szent ünnepén. Szombathelyen a kispapok "mártonludat ettek és borral öblítették. (Régebben a pap minden levágott libából egy darabot kapott, a legkevesebb húsú "püspökfalat-ot.) Kisbodokon e napon fogták tömõre a ludakat. Misét mondattak, hogy az elkövetkezõ évben is áldás legyen a libanevelésen. Szitába parazsat tettek, és vízzel leöntötték, s megfüstölték vele a "banyaludakat.
"A mártonlúd mellye, ha világos, hó lészen, ha fekete, esõ - mondogatták a régiek Mártonra megforrt az új bor is. Thúróczi János mondásában: "Szent Márton püspök alacsony emberi sárhajlékból felköltözött a magas mennyekbe, és a jóízû mustborrá változik. Csíkszentmártonban a búcsú napján "mártonbort isznak: "Nagypoharú Szent Márton. A hordóba a dugót napján már be lehet ütni, a borból pedig innia adódik mindenkinek: "Borfujtó Szent Márton. Kolozsváron a kádár céhnek Márton volt a védõszentje; de õ volt a csapók patrónusa is posztóköpenye okán.
Régen azt tartották, hogy Márton már a telet jelentgeti. "Ha tisztán ment le a Nap, kemény tél, ha homályba "szentült, lágy tél lészen. Somlóvidék népe erre a napra várta az elsõ havat. Azt is tartották országszerte, "ha fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható. A holló "Szent Márton madara napján mutatkozik, a telet jelenti be, addig a hideg erdõ az otthona - vélte Bod Péter.
Göcsejben "Márton hetén sem mosni, sem szárogatni nem szabad, mert a dög odasiet és ruha helyett majd a jószág bõrét kell kiteríteni. Napján a lányok fatálban trágyát vittek a kertbe, ott kiborították, ráálltak és a négy világtáj felé fordulva mondogatták: "keletrül is, nyugatrul is, alulról is, felülrõl is gyûjjenek a kérõk! A fatál csakúgy mint a trágya, a vágyott asszonyéletet idézte meg: az ölet, amely magot fog majdan, s az asszonysorsot, a tápláló áldozatot.

14. Hideggel háló Szent Pál

(Az apostol Pál magyar ünnepe.)
A várbeli virrasztók e napon kapták meg a "vártafát. A szent Velencébõl hazánkba hozott ereklyéit 1381-ben e napon vitték át a budai várból Budaszentlõrincre a pálos monostorba. Emlékünnepe egészen a török idõkig messze földön híres búcsúnappá vált.

19. Erzsébet

(Árpád-házi Szent Erzsébet; 1207-1231.)
A világegyház egyik legkedveltebb nõi szentje; Szent Ferenc harmadrendjének mennyei gyámola; a szegények és a betegek, az árvák és az özvegyek patrónája: II. András és a meráni Gertrúd lánya. Sárospatakon született. Már gyermekkorában kitûnt különös jámborságával: az ünnepeket módfelett tisztelte, kerülte a táncot és a játékot is. Az Érdy-kódex tanúsága szerint a rózsalegenda még idehaza esett meg vele. Télen a vár kapuja elé maradékot vitt kötényébe rejtve a szegényeknek; összetalálkozott atyjával: "fiam Erzséböt, hova mégy, mit viszöl. Atyja a kötényben kenyér helyett rózsát látott. A rózsa miképpen a kenyér Jézus megidézõje. Az esztendõ körének szembe-jegyébõl jött az égi segítség: Jézus ajándéka, lelke pünkösdi rózsapirosa. Más elõadásban ez már Thüringiában történt. A rózsalegendának számos népi változata él ma is. Az egyik moldvai változatban a kenyér csipkerózsává, az "Istent rejtõ bokor virágjává változik, s a kapu elõtt ácsorgó szegények elköltik e lelket tápláló eleséget. Itt jegyezzük meg, hogy Erzsébetet pünkösdi gyermekjátékaink dalai emlegetik.
Négyesztendõs korában jegyezték el Thüringia õrgrófjának fiával, Lajossal. Rögtön németföldre vitték; a menyegzõt 1221-ben ülték meg. Korán kapcsolatba került a franciskánus mozgalommal. Hitvesi és édesanyai kötelességei mellett egész életét a szegényeknek és a betegeknek szentelte. Egy napon, amikor ura vadászni volt, egy undok "poklost megfürösztött és hitvese ágyába fektette. Ura szülei, amint fiuk megérkezett, gyûlölködve panaszolták el az esetet, s azzal vádolták meg, hogy tékozló és szolgáit éhen akarja veszíteni (böjtön tartotta õket csakúgy, mint önmagát); szavuk hiteléül a hitvesi ágyban fekvõ poklost hozták föl. Lajos fegyvert ragadott és nagy haraggal, a gyilkolás szándékával rontott be a szobába... A lepedõ alatt, amelyet fölrántott, hogy levágja a poklost, Krisztust látta meg vérben, megfeszítve. Bocsánatáért esdekelt, amire Jézus elenyészett. Átkarolta asszonya térdét, s mindenben szabad kezet adott neki. Erzsébet idõszakában a marsi indulat helyét már az adakozó jóság foglalja el.
1227-ben elveszítette a férjét, aki a Szentföldre igyekezett; útközben érte a halál. Erzsébet 1228-ban lemondott a földi javakról. Megpróbáltatások és megszégyenítések követték cselekedetét, mivel urának rokonai túlzónak tartották elhatározását. Marburgba költözött, kórházat létesített ott, majd hamarosan meghalt. Halála elõtt imádkozása közben madár látogatta meg, a madár éneket "mondott, s Erzsébet vele mondta azt. Négy napig volt fölravatalozva, ez alatt igen sok madár szállt a székesegyházra. Darócruhában temették el, az általa alapított Szent Ferenc kápolnában. Rövidesen csodák történtek a sírjánál; a pápa 1235 pünkösdjén(!) szentté avatta. 1236 májusában, amikor koporsóját fölemelték, Frigyes császár - korábbi kérõje - szõrcsuhában, fején császári koronával segített a koporsóvitelben. "Nem koronázhattam meg császárnénak, most megkoronázom Isten országa királynéjának - mondta Frigyes, miközben a halott fejére tette a koronát. Ereklyéi fölé emelt templom a német gótika remekmûve. (Erzsébet életében olyan magas tornyú templom építtetésére vágyott, amelynek harangszavát Magyarországon is meghallják. Kereste a megfelelõ helyet, de nem találta. Egy napon követ dobott a levegõbe: "ott fogom fölépíteni a templomot - mondta -, ahol ez a kõ leesik. A kõ mocsaras helyen ért földet, közel a Lahn vízéhez. A késõbbi templom ott épült föl.) Erzsébet az emberszeretet példaképe. Szegények, elhagyottak, kórházak, emberbaráti intézmények választják védõszentül. Unokahúga, Szent Margit a Nyulak szigetén az õ oltára elõtt tett fogadalmat. Erzsébet a bevándorolt németeket segítette beilleszkedésükbe, mivel kedvenc szentjük a magyar király lánya volt. Legmonumentálisabb hazai emlékmûve a kassai templom, késõbb székesegyház, amelynek alapkövét unokaöccse, V István tette le, zárókövét pedig Mátyás király. Egyik oltárképén Erzsébet mise alatti elragadtatásában látja a Szûzanya és a szentek társaságában Jézust, aki helyesli mindennapos irgalmasságát.
Radermacher Apollónia (1571-1626) megalapítja Szent Erzsébet betegápolói rendjét. Erzsébet napját a régi magyar egyház piros betûs ünnepként ülte meg. Erzsébet az egyik legkedveltebb nõi keresztnév hazánkban. A mezõkövesdi halotti tor egyik õsi hagyománya a "mennyei lakoma néven emlegetett koldusetetés. Tizenkét koldust hívnak meg ez alkalomra. A vezetõ koldusasszony megáldja a gyászoló családot, majd mind a tizenketten asztalhoz ülnek, a borral teli Jancsi-korsó is az asztalon van. Az étkezés végén a vezetõ koldusasszony Erzsébet csodatételeirõl és alamizsnáiról beszél; utána a Jancsi-korsóból mindenki áldomásbort iszik. Mindig újratöltik, a szomszédba is átviszik, ha ott szegények, öregek vagy betegek laknak. E szokást Erzsébet egyik ispotálybeli látomása magyarázza. Alamizsnaosztás közben látta, hogy megnyílnak az Egek, és fönt a Mennynek Országában elhalt hozzátartozói terített asztal mellett ülnek:
"Mit szegénynek nyújt kezed, Azt az égen fölleled.
Bizonyára ezzel magyarázható a halottak napi koldusetetés is. Erzsébet az öldöklés idõszakának végén, a sötét napok kapujában a Fény-Krisztus születésére készülõ embernek, aki követi példáját, böjtöl, hogy teste ilyenkor fölöslegesen föl-föl lobbanó tüze hamvadjon, s alamizsnát oszt a "meztelennek pünkösd jézusi ajándékát hozza, a lélek tüze tisztító erejét.

21.Mária bemutatása

(Asszonyunk, Mária temptomba jelentése.)

"...Mert a mai napon jelentették meg elégszer ez világnak az õ szentséges volta, mikoron az õ szent szülei felvivék az Úristennek templomában. Ki jövendõ vala, hogy az felséges teremtõ Úristen fiának bizony temploma lenne. Felvivék mondám, Szentléleknek oskolájában, ki jövendõ vala, hogy mindez világi üdvözülõ népeknek bizony mesterasszonyok lenne, felvivék az szüzeknek konventében, hogy alkalmas ideig ott szeplõtelen tisztaságban lakoznék, jószágokban gyarapodnék, emberi jóerkölcsben nevelkõdnék, és kézimunkát tanulni, kivel annak utána életét keresné, és háza népét tápláló. Mindennek felette kedég, hogy az úristennek törvényét, parancsolatját és az szentírást megtanulná, kiknek miatta Úristent tudná dicsérni, szolgálni és ennenmagát idvezõjteni. (Érdy-kódex)
E régi-régi ünnepen (a Pray-kódex már 1200 táján számon tartja) ki-ki bemutatta magát a templomban, lelkébe fogadta a zsenge Máriát, hogy méltó legyen majd Fény-Krisztus befogadására. A nagyszombati szlovákságnál fogadalmi ünnep e nap. Vigilia böjttel, virrasztással emlékeznek meg róla; a pestist ûzõ, könnyezõ Máriáról.

25.Katalin

(Alexandriai Szent Katalin vértanú - 305; Jézus, Szûzanya ösztönzésére gyûrûvel jegyezte el.)
Apja pogány király, aki csak az "egy Istenhez, a kereszten függõhöz fohászkodva kap gyermekáldást - Katalinban. Katalinnak lelkére köti halála elõtt, hogy keresse õt. A lány, miután örökölte apja királyságát, lemondva arról nyomába ered. Remete segíti ismeretéhez. Katalint a gyermek Jézus eljegyzi álmában, amikor a lány "szeplõitõl imádsággal és böjttel, teljes lemondással megszabadul. Házasságszerzõ szent; tûztõl, árvíztõl, boszorkányságtól ment meg: A szabadkai bunyevácokat a veszett kutyától, nehéz álomtól és a hegyindulástól oltalmazza, az ottani magyaroktól távol tartja az árvizet, elûzi a szorongást okozó gonosz lelket tõlük; s távol tartja az elemésztõ tüzet a testtõl és a hajléktól egyaránt. Ha valaki imádsággal fordult hozzá, elhalt szerettét megszabadította a tisztítótûzbõl. Katalin okossága miatt diákok, tudósok, egyetemek, vértanúsága egyik eszköze, a kerék miatt pedig kerékgyártók, molnárok, fazekasok, szövõlányok védõszentje; de õ "vigyáz a bányászokra, néhol a szûcsökre és a halászokra is. Istápolója õ a szegényeknek ügyefogyottaknak, az árváknak, a vándoroknak és az idegeneknek is.
Neve ünnepén az újkígyósiak meggyfa gallyakat tesznek egy vízzel telt edénybe hogy azok karácsonyra kizöldüljenek. Másutt kilenc különbözõ fáról törnek-bimbó ágat, ha ezek kihajtanak szentestére, a család nagylánya hamarosan férjet talál Szendrõn azt tartják, hogy csak a szûzlány ága bont virágot. Katalin az új borral kezdõdõ zajos kisfarsang zárónapja.
Névünnepe után a régiségben sem lakodalmat, sem mulatságot nem tartottak nagyfarsangig. A csanádapácaiak szerint "ha Katalin kopog, karácsony locsog.

30. András

(Apostol, Péter bátyja, x formájú kereszten szenvedett vértanúhalált, a róla elnevezett andráskereszten; Fülöppel együtt Szkítiában térít; zománcképe ott van a Szent Koronán.)
Napja, az adventnek, illetve az egyházi évnek kezdete, a téli napforduló idõszakába esik: a bûbájosság, az eladó lányok szerelmi varázslatának idõszaka veszi kezdetét ekkor. A muzsikálásnak megálljt int: "András zárja a hegedût. Ilyenkor kezdõdnek a disznótorok.
Csakúgy, mint Katalin õ is házasságszerzõ szent. Baján azt tartották, hogy az a lány, aki meg akarja látni jövendõbelijét, az Andráskor böjtöljön, lefekvés elõtt mondjon el három Miatyánkot és Üdvözlégyet, este a feje alá férfiruhát tegyen. Az erdélyi Mezõpanitban egész napos böjtöt tart a lány, este az udvaron kötényébe szedi a csillagokat (miközben visszafelé számol tíztõl egyig tízszer; ugyanazt a csillagot kétszer nem szabad leszednie. A csillagokat a kötényébõl az ágyba önti, s éjszaka megálmodja a võlegényét. Palóc vidéken almát rejtettek az eresz alá, Borbála napján megfordították, s karácsonykor magukkal vitték az éjféli misére; lassan mentek vele, és aki ilyenkor megszólította az almát vivõ eladólányt, annak a fia vagy rokona lett a võlegény. (2)
A damóci görögkatolikusok az András nevûek ablakába búzaszemeket szórtak ("andráshányás). Érsekvadkerten a termékenységvarázsló "aprószentek vesszõket ilyenkor szedik a határban. Moldvában András napján összekötötték az ollót, mert ezzel a farkas száját tették bénává; hogy András "ne osszon farkast a juhoknak -ünnepét dologtiltó napként ülték meg. Somoskán e napon nem fontak. Gajnácsnán fokhagymával kenték meg a kaput és az ajtót; és nem seprûvel, hanem kapcával söpörtek. Klézsén fokhagymával keresztezték meg a házon, az istállón az ajtót és az ablakot.
András lovát pünkösdi köszöntõink emlegetik. Nem elképzelhetetlen, hogy lelkünk andrási gebesovány táltoslova az esztendõ körében szemben lévõ mágikus rózsaparazsától kap erõre; pünkösd pirosától! (A pünkösdi kántálásban Andrást kérleljük, hogy mohó lova el ne tapossa a pünkösdi rózsát.)