Magyar Adorján - A magyar nyelv

A magyaron kívül bármely nyelven beszélni,
írni, nyomtatni : igen nagy idõ, munka és anyagveszteséggel jár.

Több, mint száz évvel ezelõtt a szinte emberfölötti nyelvtehetséggel bíró Mezzofanti olasz nyelvész (fõpap volt), aki 58 nyelven értett és beszélt, ezek között magyarul is tökéletesen tudott, egyszer így nyilatkozott : „A magyarok úgy látszik, még nem tudják, minõ kincset bírnak nyelvükben.” (Zsirai Miklós: Nyelvünk alkata.)

Vajon Mezzofantit e kijelentésre mi indíthatta? Ezt akarom az alábbiakban kifejteni. Elõbb azonban lássuk a magyar nyelv ismert történetét és viszontagságait.

A kereszténység fölvétele elõtti idõkbõl nyelvünkrõl úgyszólván semmit sem tudtunk, mert az idegen hittérítõknek sikerült minden kereszténység elõtti magyar nyelvemléket megsemmisíteni. Annyi pedig bizonyos, hogy a kereszténység elterjedése után alig volt még nyelv, amely oly mostoha helyzetbe került volna, mint a magyar. Jól tudjuk, hogy csak az olasz, a görög, némely germán és a szláv nyelv volt olyan szerencsés, hogy a kereszténység fölvétele után is irodalmi nyelv maradhatott, tehát továbbra is mûveltetett, fejlõdhetett. Akkoriban egyrészt a latin és az olasz, másrészt az ógörög és az újgörög között alig volt még különbség. A szláv nyelvek sem különböztek egymástól annyira, mint ma, és így az ószláv egyházi nyelv minden nehézség nélkül közös irodalmi nyelvükké lett, egészen a legújabb idõikig, amikor már a külön nemzeti nyelvek is irodalmi nyelvekké lettek. Igaz ugyan, hogy a görög-keleti és a katolikus egyházak különválása után a katolikus szlávoknál bevezetett latin egyházi és irodalmi nyelv mellett a nemzeti nyelv alárendelt helyzetbe került, de mivel ez már sokkal késõbb történt, náluk a nemzeti nyelvet a latin sohasem tudta teljesen kiszorítani. Másrészt a szerbek, a bolgárok és az oroszok, nem térvén katolikusságra, irodalmi nyelvük a szláv maradott. Az olaszoknál pedig Dantenak már igen korán sikerült a toszkaniai nyelvet irodalmi nyelvül elfogadtatni. Nem sokkal késõbb ez a franciáknak és spanyoloknak is sikerült. Többé-kevésbé a germán nyelvek is megmaradhattak irodalmi nyelvekül. Ez pedig e nemzeteknek azért sikerült, mert náluk úgy az uralkodók, mint a papság is saját nemzetükbeliek voltak, és ezek nem viseltettek saját nyelvük iránt oly gyûlölettel, mint a magyarság idegen hittérítõi és idegen, avagy idegen neveltetésû papsága, valamint uralkodói is. Az utóbbiak ugyanis, még az Árpádok is, kizárólag idegenbõl házasodtak, úgyhogy ereikben nem is volt magyar vér, és magyarul sem tudtak. Mindezzel szemben például a germán nyelvek az irodalomból nemcsak hogy nem szoríttattak teljesen ki, hanem a reformációval uralomra jutottak, míg az uralkodók, maguk is germánok lévén, saját nyelvüket udvarképes nyelvül mindenkor megtartották, semmi esetre sem üldözték, legföljebb mellõzték. Másrészt, az összes germán és szláv népek a kereszténységet elég könnyen elfogadták, kivéve a szászokat. Az utóbbiakat kivéve „pogánylázadások” alig voltak. Így a latin nyelvet pártolók között nem keletkezett ellenségesség. Szakszóniában a szászok, mint az akkori germánok között a legmûveltebbek, egy ideig lázadoztak, de Nagy Károly, aki a történelemben a „szászgyilkoló” nevet is kiérdemelte, ellenállásukat csakhamar vérbe fojtotta. Egészen más volt a helyzet nálunk.

Tudjuk, hogy nálunk még századok múlva is többször volt „pogánylázadás”. Elképzelhetni tehát, hogy nálunk többnyire idegenekbõl, nem magyarokból álló papság, mily gyûlölettel volt a minduntalan „pogánylázadó” magyar nép és ennek „pogány” nyelve iránt. Tudjuk továbbá, hogy a mi királyaink udvarából a magyar nyelv mindig teljesen ki volt zárva, hogy ott csak latinul, legföljebb németül, lengyelül, csehül lehetett és volt szabad beszélni, csak magyarul nem, kivéve Mátyás király uralkodása rövid ideje alatt. Mi több, úri osztályunk, amely régebben majdnem kizárólag a kereszténységgel behozott idegenekbõl állott, egészen az újabb idõkig még mindennapi beszédében is a latin és német nyelvet használta, és csakis latinul írt, míg a magyar nyelv csak a nép legalsóbb rétegeiben és elnyomatásban maradott meg. Úgyhogy Magyarországon a latin nyelv hajszál híján, hogy újra élõ nyelvvé nem változott. Annyira, hogy ha a vallási reformáció be nem következik és a nép a nyelvét fel nem karolja, teljes kiirtása is bizonyára sikerült volna. Annyi tehát kétségtelen, hogy a magyar nyelv egészen az újabb idõkig semminemû irodalmi mûvelésben nem részesülhetett. Gondolkodóba kell azonban minket ejtsen a következõ dolog.

Említettem, hogy a germánok közül csak a mûveltebb szászok állottak komolyabban ellent a keresztény hittérítõknek. Tudjuk, hogy Európán kívül is azon népek állottak leginkább ellent, amelyek a legmûveltebbek voltak, és mûveltek ma is. A mûveletlen népek Afrikában, Ausztráliában eleinte néhány hittérítõt megöltek ugyan, és meg is ettek, de utóbb mégis hagyták magukat megtéríteni, és ma már mind keresztények. A mûvelt kínai, japán, vagy indiai ellenben már nehezen téríthetõ meg, a buddhistákról, mohamedánokról nem is szólva. Ez érthetõ : hiszen mûvelt nép, amelynek van már fejlett szellemi élete, fejlett vallása, más vallásért, más fölfogásért a magáét nehezen hagyja el, kezdetleges mûveltségû nép azonban, amelynek még sem fejlettebb szellemi élete, sem fejlettebb vallása nincsen, könnyen fogad be valamilyet. Tiszta papirosra könnyen írhatunk, de ha olyanra akarunk írni, amely már tele van írva, akkor azt elõbb el kell távolítanunk, ha ugyan lehet, de esetleg az nem is lehetséges.

Nekünk pedig okirataink maradtak arról, hogy Mátyás király korában, az 1470 körüli években Jászberény környékén még térítgettek. Ez oklevélben IV. Sixtus pápa megdicséri Igal Fábián és Zarnást Gergely szerzeteseket, amiért a kereszténységtõl idegenkedõ némely jászokat megtérítettek. (Gyárfás István: A jász-kunok története. Szolnok, 1883. III. kötet, 670. oldal.) Ha pedig ez így volt, az ország szívében, Budától, a fõvárostól nem messze, akkor gondolhatjuk, hogy miképpen állott a dolog a messzi Erdély hegységei között élõ székely-magyaroknál. Erdélyben végzett néprajzi tanulmányaim ideje alatt meg is gyõzõdtem arról, hogy ott még 200 évvel ezelõtt is kellett lenni olyanoknak, akik csak névleg voltak keresztények, de titokban még mindig ragaszkodtak természettisztelõ õsvallásunkhoz. Marsigli kiváló olasz tudós, aki 1690-ben járt Erdélyben, ott látott egy õsmagyar rovásbetûkkel írott naptárat, amelyet az ott, akkor megtérített székelyek még ismertek, de a latin betûket még nem. Mi több, az egész naptár õsi szokás szerint botra volt fölróva. Marsiglit ez annyira érdekelte, hogy a naptárat lemásolta, amelyet a bolognai Egyetemi Könyvtárban Veres Endre megtalált és közzé tett. Kitûnik tehát ebbõl elõször is, hogy 1600-as évek végén Erdélyben még hivatalosan is térítettek, de kitûnik az is, hogy kereszténységre térítésünk elõtt is mûvelt, írástudó nép voltunk, saját betûink voltak. Hogy a magyarság az utóbbi századokban el is maradott, ennek oka elsõsorban is a folytonos háborús pusztítások voltak, de nem kevésbé a hosszú századokon át tartó török, majd osztrák leigáztatottságunk, valamint az õsi saját, de „pogány” volta miatt üldözött mûveltség folytonos irtása is. Magam is Erdélyben folytatott tanulmányaim ideje alatt láttam száz-kétszáz éves díszes kapukat, amelyek Faragványain régi, õsvallási szimbolikánk oly tökéletesen megvolt még, hogy nem vonható kétségbe, miszerint, akik e díszeket kifaragták, azok jelképes értelmét még ismerték is. Tehát aligha voltak hithû keresztények, mert hiszen ilyen jelképeket a keresztények már nem ismertek, vagy ha igen, a kereszténységnek akkor még minden nem keresztény dolog iránt engesztelhetetlen türelmetlensége miatt, azokat nem hogy kifaragták volna, hanem papjaiktól tudomást szerezve, okvetlen elpusztították volna.

Az õsmagyar rovásírás Erdélyben körülbelül kétszáz évvel ezelõtt még használatban volt, holott Európában a legtöbb nép csak kereszténységre térésével tanult meg írni-olvasni, míg a magyarság éppen kereszténységre térésével kezdte saját írását elhanyagolni, és ezzel mûveltsége más elemeit is. Mivel a legtöbb európai népnek saját betûi nem voltak, ezért a latin, vagy görög betûket fogadták el. Ám, hogy az írni-olvasni tudás a magasabb szellemi mûveltség kétségtelen bizonyítéka, nagyon jól tudjuk. Vagyis : Annak oka, hogy a magyarság oly nehezen volt kereszténységre téríthetõ, éppen az volt, hogy szellemi színvonala akkoriban a térítõékénél vagy magasabb volt, vagy nem maradott el azoké mögött.

Milyen lehetett tehát azon régi magyar nyelv, amelyet a nyugati mintára a kereszténység fölvétele után megszervezett földbirtokosság kedvéért a jobbágyságba taszított magyar parasztság, azaz a földmûvelõ nép, idegenvérû és latinul beszélõ és író királyai, urai és papjai ellenére is, hosszú és keserves századokon át fönntartott ? Azt, hogy a szegénységben, elnyomatásban és mindennapi nehéz munkában élõ, adókkal, tizedekkel, zsarolásokkal sanyargatott nép e nyelvet kimûvelhette, fejleszthette volna, lehetetlennek kell tartanunk. Legföljebb azt képzelhetjük, hogy e nyelvet a küzdelmes századokon átmentette. Ellenben azt igenis föltételezhetjük, hogy ezalatt nyelvünk inkább még hanyatlott, úgy szerkezetében, mint szóanyagában. Történelmünkbõl tudjuk, hogy a magyar nyelv e századok utáni elnyomatásából csak Mária Terézia magyar testõrei körében kezdett föltámadni. Ismeretes, hogy királyok, császárok, fejedelmek testõreikül mindenkor csak a legdélcegebb, legszebb, erõs és egészséges férfiakat fogadták föl, mert nagyon is vigyáztak arra, hogy ezek ne csak díszes ruháikkal, fegyverzetükkel, hanem egész megjelenésükkel is emeljék udvaruk fényét. A kivételek dacára sem vonom kétségbe a latin közmondást : „Mens sana in corpore sano” (Ép testben ép ész) helyes voltát. Igaz ugyan, hogy a császárok testõreikül fõképp nemes embereket szerettek tartani, csakhogy a zagyvavérû és degenerált fõúri családok fiatalsága között szép és délceg ifjakat nemigen találtak, kényszerûségbõl a császári testõrök fõképp a falusi kisnemesség, az úgynevezett „bocskoros nemesség” soraiból kerültek ki, akik a földmûvelõ magyar néptõl semmiben sem különböztek. Nem vonom tehát kétségbe, hogy Mária Terézia testõrei nemcsak mind jóvágású magyar ifjak voltak, de szellemileg is kiváló, eszes emberek. És lám, õk voltak olyan bátrak, hogy még ott, Bécsben is ahol csak a német és a latin nyelv járta, közös megegyezésbõl nemcsak hogy magyar anyanyelvükhöz ragaszkodtak, hanem — ami akkor hallatlan szörnyûségnek számított — magyar irodalmi mûködésbe kezdtek. Pedig azon idõkben és még sokkal késõbben is, minõ szellemiség volt uralmon, kitûnik abból is, hogy például Ürményi József országbíró, tehát magyar ember, a magyarul írni akarást bolondságnak tartotta. Cziráki Antal ugyancsak, szintén országbíró és magyar ember, 1827-ben azért ellenezte a magyar nyelv irodalmi kimûvelését, mert : „ha a magyar nyelvet nagyon kimûveljük, elhanyagoljuk a latint.” (Magyar Tudományos Társaság évkönyve. 1833. I. kötet, 53. oldal.)

Mikor aztán Mária Terézia testõrei körébõl nyelvünk idõvel, lassan-lassan irodalmi és magasabb körökben is lenézetés nélkül mégis beszélhetõ és írható nyelvként mindinkább terjedni kezdett, akkor mûvelt emberek, tudósok, nyelvészek amilyen az említett Mezzofanti is volt, meglepetve állapították meg, hogy hiszen e nyelv oly tökéletes szerkezetû, s oly gazdag szóanyagú, hogy a régi irodalmi nyelvekkel nemcsak versenyezhet, de azokat fölül is múlja. Ezért tette hát Mezzofanti ama kijelentését.

Miután pedig — amint mondottuk — föl nem tételezhetõ, hogy nyelvünket ilyen fejlettségûre az egész középkoron át szinte állati sorsra kárhoztatott magyar földmûves nép képezte volna ki, kénytelenek vagyunk azt elfogadni, hogy a magyar nyelv már a bekövetkezett elnyomatás elõtt volt ily tökéletes. Mert hiszen az is képtelen föltevés volna, hogy az említett testõrök mûvelhettek volna ki egy tökéletlen, barbár nyelvbõl olyat, hogy ez a századok, ezredévek óta irodalmilag mûvelt nyelveket fölülmúlja. De még ennél is nagyobb képtelenség lett volna azt kívánni, keresztül vinni, hogy ilyen mesterségesen alkotott nyelvet az egész magyar nép meg is tanulja, használja, s a Lajtától a Gyimesi szorosig, Moldváig beszélje. Feltételezni sem lehet, hogy a Gyimesi szorosban, a messzi Erdélyben, a havasok között, magyar iskolákat sohasem látott, írni-olvasni nem tudó oláhországi csángók is a bécsi testõrök szerkesztette nyelvvel éljenek. Márpedig a csángók nyelve szerkezetileg semmit sem különbözik a Bakony hegység, azaz Nyugat-Magyarország juhászai nyelvétõl, csupán kiejtésben, tájszólásban tér el attól. Alább kimutatom, hogy a magyar nyelv úgy szerkezetében, mint szógazdagságában, a nyugati nyelveket valóban fölülmúlja, és amennyiben ezek rá hatottak, e hatás szerkezeti tökélyét csak rontotta, éppen azért, mert azok szerkezete tökéletlenebb.

Mindenekelõtt, Jespersen, nagytekintélyû nyelvtudós írja : „Azon nyelv a legtökéletesebb, amely a legkevesebb szóval a legtöbbet fejezheti ki.” (Jespersen: Die Sprache. 308. oldal.) Õ azonban nem tudott magyarul, azért nem sejthette, hogy éppen ebben a magyarral egyetlen európai nyelv sem versenyezhet, mert ha ezt tudta volna, megállapítását a magyar nyelvre vonatkozólag, még valamely olyan kijelentéssel és megtoldotta volna, amilyet Mezzofanti tett.

Néhány évvel ezelõtt betegen feküdtem a dubrovniki (raguzai) kórházban. A többi beteg, tudván, hogy magyar vagyok, néha kérdezte, hogy ezt, vagy amazt hogy mondják magyarul. Egyszer egy már fennjáró beteg lement a kapuba, mivel ott valami rokona várta, hogy vele beszélhessen. A mellettem fekvõ beteg kérdezte : „Hogy mondják magyarul : On jeotisao dola.”
Felelém : „Lementem.” Csodálkozva kérdezte õ is, a többi beteg is, miképpen lehetséges, hogy ez magyarul ilyen rövid ? Felelém : „Úgy, hogy a magyar nyelv szerkezete oly tökéletes, hogy ezt lehetõvé teszi. Hogy e két szótagból álló rövid szó tökéletesen ugyanazt fejezi ki, mint a szlávban On je otisao dole. A németben : Er ist hinunter gegangen. Avagy olaszul : Egli e andato giu. Fölhoztam aztán több példát is :
LEMENNÉK :
horvátul : Isao bih dole.
németül : Ich möchte hinunter gehen.
olaszul : Anderei giu.

LEMEHETNÉK :
horvátul : Magao bih otioi dole.
németül : Ich könnte hinunter gehen.
olaszul : Potrei andare giu.

HIVTAK – JÖTTEM, KÜLDTEK – MENTEM :
Németül : Man hat mich gerufen, bin gekommen.
Man hat mich geschickt, bin gegangen.
(Négy helyett tizenkét szó.)

BESZÉLJEN ANYÁMMAL :
Németül : Sprechen sie mit meiner Mutter.
Olaszul : Parlate con mia madre.

HOLTOMIG :
Németül : Bis zu meinem Tode.
Olaszul : Fino alla mia morte.

HÁZAMBAN :
Németül : In meinem House.
Olaszul : In casa mia.

JAVULÁSÁT VÁRHATNI :
Németül : Seine Besserung ist erwartbar.
Olaszul : Il suo miglioramento si puô attendere.

Hasonló példa százával hozható föl, és ritka kivétellel mindig a magyar lesz a rövidebb. Igaz ugyan, hogy például a szerb-horvát nyelvnek nincs névelõje, ezáltal a nyelvezet valamivel rövidebb lesz, csakhogy a névelõ hiánya káros. Példa : egészen más értelme van, ha azt mondjuk : „Afrikában vannak a németek”, mint annak : „Afrikában vannak németek.” Vagyis, a névelõ hiánya a világos értelmezés kárára van, úgyhogy a világos értelem érdekében magyarázkodásra szorulnak.

„Jó, jó — mondták a betegek —, de hát akkor az olyan nyelv, amilyen a magyar, ha rövidebb is, de nagyon nehéz. Ki tud egy ilyen nehéz nyelvet megtanulni ?”

Feleltem : Természetesen nehezebb. De ez a nyelv fejlettségének jele. Ami fejlett : nehezebb is. Ami kezdetleges : könnyebb. Könnyebb az egyszeregyet megtanulni, mint az algebrát. Könnyebb szekeret vezetni, mint repülõgépet. Egyszerû szög elõállítása könnyebb, olcsóbb, mint a csavaré, de a szög nem is tart olyan biztosan, mint a csavar. Aki csak az egyszeregyet tudja, nem képes olyan nehéz számtani feladatot megoldani, mint az, aki az algebrát is tudja. Vagyis : A magyar nyelv az agyvelõtõl nagyobb teljesítõképességet követel, mint bármely árja nyelv. A magyar ember agyvelejének e nagyobb teljesítõképessége megvan már õsidõk óta. Ha nem lenne meg, nem lett volna képes ilyen nehéz, de tökéletes nyelvet megalkotni és használni. Márpedig : Ha az emberiség haladását kívánjuk, akkor nem a kevésbé fejletthez, hanem a magasabb fejlettséghez kell tartani magunkat, mert azzal az emberiség haladását, fejlõdését segítjük elõ. Avagy mivel gépkocsi, mozdony, repülõgép vezetése sokkal nehezebb a szekérénél, maradjunk-e meg, térjünk-e vissza a szekerekkeli közlekedéshez ? Gondoljuk csak meg a következõket : Szónok a beszédét csaknem feleannyi idõ alatt mondhatja el magyarul, mint más nyelven. Magyar szöveget megírni, nyomtatni is csaknem feleannyi idõ alatt lehet. A magyar könyv csaknem feleolyan vastag lesz, mint az árja nyelvû. Mennyivel olcsóbb lesz tehát elõállítása, mennyi munka, idõ, anyag, gépkopás takarítható így meg. Mondják: „Az idõ pénz!” De pénz a munka és az anyag is. Avagy adjunk le sürgönyt Amerikába vagy Japánba, ahova minden szó sok pénzbe kerül. Azonnal tapasztalhatjuk, míly hasznos a nyelvezet rövidsége. A volt Osztrák-Magyar Monarchia követségein a hivatalos nyelv természetesen a német volt, de szükség esetén a magyar is meg volt engedve. Rájöttek ugyanis messze országokba, az ottani követségekre hosszabb sürgönyöket jobb magyarul leadni, mivel az jelentõs pénzmegtakarítást biztosít.

Gondolkodhatunk tehát azon : Miért beszélnek, írnak, nyomtatnak az emberek oly célszerûtlen, nehézkes, hosszadalmas nyelveken ? Miért szerkesztenek nemzetközinek szánt, mesterséges nyelvet is, amilyen az eszperantó, de ugyan olyan célszerûtlen szerkezetû, mint amilyenek az árja nyelvek ? Holott itt van a magyar nyelv készen, amely sokkal célszerûbb és gazdaságosabb. Talán azért, mert nem tudják, hogy van a magukénál tökéletesebb nyelv is ? Avagy talán csak sovinizmusból ?
Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a magyar nyelv az újabb idõkben, idegen hatás következtében sokat romlott. Amely romlás oka a sokkal tökéletlenebb szerkezetû német nyelvnek a magyarra való hatása. A „magyar” újságírók ugyanis nagyobbrészt magyarországi, betelepített németek, azaz „svábok”, vagy pedig szintén német anyanyelvû zsidók voltak, mind akik tehát, ha magyarul írtak is, a német nyelv hatása alatt állottak. Ezenkívül, miután Magyarország a török háborúk után kimerülten, elgyöngülve, a Habsburgok igája alá, vagyis német uralom alá került, ezért a magyarság nemzeti öntudatából századokon át mind többet és többet veszített. Úgyhogy a nyelvben is, ami német vagy németes volt jónak, ami pedig magyar vagy magyaros volt rossznak tartották, ha az akármilyen rossz, emez pedig akármilyen jó is volt. Azt, hogy az újságok nyelvezete a köznyelvre milyen nagy hatással van, bizonyítanuk sem kell. Egy felötlõ példát mégis fölhozok: A német nyelvnek nincs jövõ ideje, vagyis a jövõidõt csak segédigével tudja kifejezni, tehát körülírással. Német hatás folytán a magyar nyelvbõl a jövõ idõ már majdnem teljesen kiveszett. Még mondjuk ugyan, hogy lesz, és leszek, amit a német csak körûlírással tud kifejezni : „Es wird sein” és „Ich werde sein”, de bizony már azt mondjuk, hogy oda fogok menni, meg fogom nézni, ahelyett hogy oda menendek, megnézendem. Azaz már mi is nehézkes körûlírásokat használunk, csak azért, mert a német nyelvnek nincs jövõ idõje. Tehát nekünk se legyen. Ellenben a ma már majdnem ezer éves halotti beszédünkben még emdül áll, amit késõbbi idõben ejéndel-nek mondottak, holott ma már fogsz enni-t mondunk, mint ahogy a német is csak wirst essen-t képes mondani. Ezáltal azonban nyelvünket nem csak a jövõ idõtõ1 fosztottuk meg, hanem még egy föltételes módtól is, amely régi nyelvünkben megvolt, de ma már csak a székelyek és oláhországi csángó-magyarok nyelvében van meg, ahol fogok enni = talán majd eszem, múlt idõben fogtam enni = lehet, hogy ettem. Igaz ugyan, hogy ma a jelen idõt kezdjük jövõ idõ helyett használni, de hiszen ez is csak ügyefogyott pótlék, ami a világos beszédet károsítja, mert elvész a különbség a jövõ és jelen idõ között.
Különbözõ példák : A budapesti Ethnográphia folyóirat 1900. évi szám 221. oldalán áll : Kinek a lovai vannak ott ? Ami helyes magyarsággal így volna: Ki lovai vannak ott ? Vagyis a -nak itt teljesen fölösleges. Lám a nép ezt régebben nem is használta. A regõsök még így énekeltek : Ki háza, ki háza ? Torkos Matyi háza ? (Lássad: Sebestyén Gyula: Regõs énekek.) Nem pedig : Kinek a háza, kinek a háza ? Torkos Matyinak a háza ?
Az alábbi mondatokat a Pesti Hírlap 1927. október 20. és november 29. számaiból vettem, ahol Kemál pasa törökországi újításairól van szó. Például : „Ebbõl a szempontból azonban csak fokozottabb érdeklõdéssel lehet fogadni a nyilatkozatnak azokat a részeit, amelyekben ...stb.” Helyesen így volna : E szempontból azonban csak fokozottabb érdeklõdéssel fogadhatni a nyilatkozat azon részeit, amelyekben ...stb. 16 szó helyett csak 12. A durva zakatolás helyett szép sima beszéd. Minek a „nak azokat a”, ami a mondatban a fülnek kellemetlen döcögés, ha azt még hosszabbá és zavarosabbá is teszi ? Minek a németesen szószaporító „lehet fogadni”, mikor a ragozó magyar nyelv szellemének megfelelõbb és rövidebb is : fogadhatni. Minek a „-ból” és „-bõl” rag kétszer, mikor egyszer is elég ? Világos : A német nem ragozó, hanem elõvetõ nyelv, és az aus=ból ragot a fõnév elé teszi, ezért a német anyanyelvû újságírónak nem volt elég, hogy a -ból rag ott van a szempont fõnév után, hanem még egyszer, fölöslegesen, de német nyelvérzék szerint, eléje is oda tette. De ennek következtében a németes újságíró-nyelvezet ma már általánossá válott, a magyar nyelv károsítására és hosszadalmasítására.

Más példa : „Ezt a templomot annak a Mohamed szultánnak az anyja építette, akiktõl Magyarországot visszafoglalták a császári hadak.”

Helyesen : „E templomot azon Mohamed szultán anyja építette, akitõl Magyarországot visszafoglalták a császári hadak.” 16 szó helyett csak 13, és fölösleges nak-ok nélkül. Miért akarnók nyelvünkbõl mindenáron kiküszöbölni a sima, kellemes hangzású és rövidebb azon, ezen szókat, és helyébe tenni a csúnyább és hosszabb : annak, ennek a pótlékokat ?

Más mondat : „Saját szemével láthatja, hogy a mi országunk ma a nyugati országoktól semmiben sem különbözik.”

Helyesen : „Saját szemével láthatja, hogy országunk ma a nyugati országoktól semmiben sem különbözik.” 15 helyett 12 szó.

Minek a mi, mikor ez esetben az -unk azt teljesen fölöslegessé teszi ? Csakis azért, mert a német nyelvérzék ezt így kívánja : unser Land. Mert a német elõvetõ nyelv, míg a magyar utóvetõ, vagyis : ragozó. Például : Von meinem Vater = atyámtól, azaz : atya-enyém-tõle.

Jó németséggel fogalmazott a következõ mondat is : „Azok az elemek, amelyek ragaszkodtak a régi hithez és az õsi hagyományokhoz, nem okoztak nehézséget ennek a reformmunkának a végrehajtásánál.”

Minõ nehézkes és hosszadalmas döcögés, akár csak a német nyelv. Holott míly fenségesen egyszerû, rövid, sima és kellemes hangzású az alábbi, tiszta magyarsággal fogalmazott mondat :
A régi hithez és õsi hagyományokhoz ragaszkodó elemek e reformmunka végrehajtásánál nem okoztak nehézséget.

22 szó helyett csak 14. Vagyis nyolccal kevesebb; mennyi pénz, munka és anyagmegtakarítás és emellett szebb, kellemesebb hangzás és világosabb értelem. Csakhogy újságíróinknak errõl hiába beszél az ember. Cikkeit ezek hosszúsága szerint fizetik, érdeke tehát a szószaporítás. Német, vagy más anyanyelvû újságíró mit törõdik azzal, hogy így a magyar nyelvet rontja. Sõt, ha soviniszta, annál inkább teszi. Száz évvel ezelõtt ezen újságíró-nyelvezetet Mezzofanti még nem ismerte.

Más példák : „Ebben a házban lakom.” vagy „Ennek a háznak az ára ezer pengõ.” Magyarul : E házban lakom, valamint; E ház ára ezer pengõ.
Ha tehát nyelvünkre nem vigyázunk, az elõbb-utóbb oda romland (és nem „fog romlani”) ahol a német nyelv van.

Lássuk csak az ezredévelõtti (tizedév, századév, ezredév, milliomodév a helyes, nem évtized, évszázad, stb., mert utóbbi germanizmus : Jarhundert, Jarhtausend, stb.) magyar nyelvet. Az alábbi mondatot a Halotti beszédbõl, annak nyelvezete szerint, de mai kiejtésre átírva idézem :
„Szeretett barátim, imádkozzunk e szegény ember lelkéért kit Úr e napon e hamis világból mente.”

Újságírói nyelven : Szeretett barátaim, imádkozzunk ennek a szegény embernek a lelkéért, akit az Ur ezen a napon ebbõl a hamis világból kimente.
Vagyis 15 szó helyett nemcsakhogy 20 szó, hanem még fölösleges toldalékok egész tömege. Minek a -ból és -bõl kétszer ? És míly szerkezeti tökély, nem mondja : ki-, hiszen, ha mondotta, hogy világból, akkor a ki- már fölösleges.
De hiszen nem is kell ezer évvel visszamennünk. Még Lévay József (1825-1918) Mikes címû költeményében így írt :
Egyedül hallgatom tenger mormolását,
tenger vize fölött futó szél zúgását.
Egyedül, egyedül a bujdosók közül,...
Nem pedig :
Egyedül hallgatom a tengernek a mormolását,
a tengernek a vize fölött futó szélnek a zúgását.

De nem csak rövidségét illetõleg van a magyar nyelv az árja nyelvek fölött óriási fölényben, föltéve, ha helyesen beszéljük, hanem hangzásában is. Eléggé ismeretes, hogy például a mássalhangzó-torlódásokat a magyar nyelv nem tûri, mivel ezek a fülnek kellemetlenek, és hogy népünk embere, amíg veleszületett természetes szépérzékét idegen hatások meg nem rontották, az idegenbõl átvett mássalhangzó-torlódásos szavakat magánhangzók hozzáadásával igyekezik kellemesebb hangzásúakká tenni. Például népünknél régebben Stefán még Istefán volt, ma irodalmilag már István lett. Továbbá a szláv krst nálunk kereszt lett, a latinból származó, de a németbõl átvett Stall nálunk istálló. Az olyan durva és recsegõ szavak pedig, amilyen a német sprechen, Spritzkrapfen, Strickstrumpf avagy a köpködésszerûen hangzó Pfarrer, Pfosten, Pfau, Pfaff a magyarban teljes lehetetlenségek. Ugyanígy lehetetlenség a magánhangzótlan szláv szavak, mint krst, vrst, cvrst, krv avagy a több mássalhangzóval kezdõdõek, mint srpski, sklad, prvi, drsko, stb. Vagyis ily keményhangzású szavak a magyarban nem léteznek. Mi több, a szép hangzása miatt annyit dicsért olasz nyelv is bõvelkedik ily durva hangzású szavakban, mint straccio, strofinare, sdrucciolare, spruzzo (olvassad : sztraccso, sztrofinare, sdrucciolare, szprucco = rongy, dörzsölni, csúszni, fröccsenés), amilyenek a magyarban lehetetlenek, mivel egyetlen magyar szó sem kezdõdhet két mássalhangzóval, nemhogy hárommal.
Például úgy, hogy zdr-! Ezért az olyan durvahangzású szavakat, mint drága vagy spriccel, idegen szavakul azonnal fölismerünk. Van azonban nyelvünknek más szépsége is, például a sok ö és ü, bár irodalmi nyelvünk sok ö helyett következetesen e hangot használ, növelve ezáltal a sok e szépséghibát. Például : fölment helyett felment, kert mögött helyett kert megett, stb. Növeli nyelvünk szépségét változatosságával az a és á, valamint az e és é közötti különbség is, amely hangok hiánya számos árja nyelvet, például éppen az olaszt is egyhangúvá teszi. Az olasznak is csak öt magánhangzója van a mi tizennégy magánhangzónkkal szemben ! Még egyhangúbbá tesz némely nyelvet az, hogy belõle nem csak az ö és ü hiányzik, hanem a hosszú mássalhangzók is, mint például a szerb-horvátban, holott éppen ebben a magyar nyelv különösen gazdag. Például : eddig, meddig, villan, ellenséggel, pillanattal, stb. Viszont nincsenek meg a magyarban a mély torokhangok, sem az orron át ejtendõek, amelyek közül az elsõk különösen az oláh nyelvet, utóbbiak pedig a franciát éktelenítik.
Megvannak a mély torokhangok a stiriai német tájszólásban is. Mi több, a magyar nyelv kerüli az olyan kemény hangzású mássalhangzókat is, amilyen a dzs, amely a magyarban gy hanggá lágyult. Például a szláv Dzsurkovics név a magyarban Gyurkovics, az olasz Giorgio (ejtsed: Dzsordzso) is Györgyre változik.

Érdemes fölhoznom a következõ esetet : Társaságban szó volt arról, hogy az ö és ü hiánya némely nyelvet mily egyhangúvá tesz. Ezt megtoldottam azzal, hogy ez még nem is minden, mert vegyük csak a magyar kettõ szót. Ennek a magyarban 26 olyan változata lehetséges, amelyeknek a szerb-horvát nyelvben az egyetlen kete felelhet csak meg, mivel e nvelvekben nemcsak ö, ü nincsen, de a-á és e-é közötti különbség sincsen, de ezenkívül még hosszú mássalhangzók sincsenek. Mivel a társaságban más magyar nem volt, a 26 változtathatást megkülönböztethetetlennek tartották. Leírtam tehát a 26 lehetõ változatot :
Kettõ kõte kéttõ kétõ köté kõtõ ketõ kötte kétté kéttõ kõtté kete kõtte ketté kétö kötté kette keté kétte kéttö kötõ köte kéte kété kõté köttõ
Megmutattam ezt a mellettem ülõ horvát ismerõsömnek, azután behívtam feleségemet, aki nem tudta mirõl van szó. Leültettem velem szembe, papírost, ceruzát adtam kezébe, s mondtam, írná le pontosan, amit most felolvasok a nálam lévõ papírról. Mikor készen voltunk, odaadtam mindkét papirost ismerõsömnek, hasonlítaná össze. Látta, hogy a kettõ között semmi eltérés nincsen, mire csodálkozva mondotta, hogy hát ez miképpen lehetséges, hiszen õ nem hallott semmi egyebet, csak : kete, kete,....
Felelém : az úgy lehetséges, hogy a mi kiejtésünk, hallásunk és helyesírásunk annyira kifinomult, hogy ezt lehetségessé, sõt magától érthetõvé teszi.

Említettem föntebb a magyar nyelv nagy szógazdagságát. Errõl szótárak segítségével könnyen meggyõzõdhetünk, ha elég sok nyelvet ismerünk ahhoz, hogy az illetõ nyelvben az idegen szavakat fölismerhessük. A görög nyelvet itt nem vehetjük figyelembe, mivel a görög mûveltség legnagyobb részét a félszigetükön élõ görög elõtti õsmûveltségbõl, nagyrészt pedig a fõniciaiaktól származott, amiért a görög nyelv is bizonyára telve a nem görög néptõl vett szavakkal, de hogy ezek melyek, megállapítani bajos. Ugyanez okból nem vehetjuk figyelembe a latin nyelvet sem, mivel a római mûveltség felében az etruszkoktól, felében a görögöktõl származott. Hogy a latinban sok a görög szó, tudjuk, de hogy mennyi az etruszk szó, megállapítani szintén bajos. Az olaszt, franciát, spanyolt szintén nem vehetjük figyelembe, hiszen ezek szóanyaga a latintól alig különhözik. Nem jöhet figyelembe az angol nyelv sem, bár ennek alapja germán, de szavai nagy többsége görög, latin, francia eredetû. Ellenben számításba jöhetnek a német és szláv nyelvek. Mivel ezek már körûlbelül egy ezredéve irodalmilag mûvelt nyelvek, azt várhatnók, hogy ezek szóanyaga a magyarnál gazdagabb. Alább láthatjuk, hogy ami az idegen szavakat illeti, ebben a német nyelv sem áll sokkal jobban az angolnál.

Például :
Artillerie (francia) . . . . . . tüzérség.
Atom (görög).........parány.
(De e magyar szó a görögnél is jobb, mivel az atom szó oszthatatlant jelent, holott a parány osztható. E magyar szó rokon a török para szóval, amely szintén kicsiséget jelent.)
Arithmetik (görög) ......... számtan.
Analisieren (görög)...........boncolni.
Argument (latin) ............. érv.
Absolutismus (Latin) .......... önkényuralom.
Arzt (latin: archiater) ........ orvos.
Construction (latin) ........... szerkezet.
Celle (latin). . . . . . . . sejt.
Cavallerie (francía) . . . . . . lovasság.
(De a lovagiasságra is csak ugyane szava van, pedig ennek egészen más a jelentése.)
Chemie (egyiptomi eredetû, de latinból vett szó) .... vegytan
Cultur (latin) .............. mûveltség.
Capillarvenen (két latin szó) .......... hajszálerek.
Citat (latin). . . . . . . . . . idézet
Discussion (latin) . . . . . . . vita.
Electricitet (görög) . . . . villany
Electrische Zentrale (görög, latin) villanyközpont.
Exemplar (latin) . . . . . . . . példány.
Existenz (latin) . . . . . . . . lét
Fenster (latin) . . . . . . . . ablak.
Familie (latin) . . . . . . . . család
Genius (latin) . . . . . . . . lángész.
Genie (latin) . . . . . . . . nemtõ
Generation (latin) . . . . . nemzedék.
Geographie (görög) . . . ..... földrajz.
Gravitation (latin) . . . . vonzás.
Immagination (latin) . . . . . képzelet.
Industrie (latin) . . . . . . ipar.
Interesse (latin) . . . . . . érdek.
Interessant (latin) . . . . . érdekes.
Infanterie (francia) . . . . . gyalogság.
Individuum (latin) . . . . . . személy.
Idee (görög) . . . . . . . . eszme.
Ideal (görög) . . . . . . eszmény.
Karakter vagy Character (görög) ......... jelleg és jellem.
A kettõ között igen nagy különbség van, mert a jellem szellemi tulajdonságokra, míg a jelleg anyagi és testi sajátosságokra vonatkozik, ezt mégis csak a magyar nyelv kulönbözteti meg. Az olasz nyelvnek még a betûre sincs szava, s ezt is a caractere szóval nevezi meg. Igaz, használja a lettera szót is, de ez meg levelet is jelent. Angolban szintén így van.
Kirurgie vagy Chirurgie (görög) ....... sebészet.
Literatur (latin) . . . . . . irodalom.
Lieutenant (francia) . . . . . hadnagy.
Militar (francia) . . . . katonaság.
Maultier (latin: mulus). . . . öszvér.
Markt (latin) . . . . . . . . vásártér.
Möbel (francia) . . . . . . . bútor.
Mauer (latin) . . . . . . . . fal.
Maschine (francia) . . . . . . gép.
Medicin (latin) . . . . . . . orvosság.
Motiv (latin) . . . . . . . . indíték.
Masse (latin) . . . . . . . . tömeg.
Moment (latin) . . . . . . . . pillanat
Monument (latin) . . . . . . . emlékmû.
(De az emlék-re nincs szava, amiért is erre a francia souvenir szót használja. Van ugyan az Erinnerung szó, csakhogy ez meg emlékezet, emlékeztetés, emlékezés értelmû, vagyis e három dologra nincsen külön szava.)
Mechanik (görög) . . . . . . . géptan.
Mechanismus (görög) . . . . . gépezet.
Musik (görög) ............ zene.
Magnetizmus (görög) .......... delej.
Materie (latin) ........... anyag.
Matematik (görog) ........... mennyiségtan.
Nation (latin) . . . . . . nemzet.
Nuans (francia) . .......... árnyalat.
Natur (latin) ............ természet.
Opfern (latin: offere) ......... áldozni.
Organismus (latin) ......... szervezet.
Originell (francia) ........... eredeti.
Philosophie (görög) ......... bölcsészet.
Professor (latin) ............ tanár.
Physisch (görög) . . . . . . . anyagi
Psychisch (görög) .......... lelki, lélektani.
Protestieren (latin) .......... tiltakozni.
Praxis (latin) ............ gyakorlat.
Praktisch (latin) ........... célszerû.
Pech (latin: pix) ............ szurok.
Presse (latin) ........... sajtó.
Pacht (latin: pactum) . . . . bérlet.
Quitte (latin: cotonea) . . ...... birs.
Religion (latin) .......... vallás
Rasse (latin) ............ faj.
Regiment (francia) ........... ezred.
Soldat (olasz) ............ katona.
Staat (latin) . . . . . . . állam.
Schreiben (latin) ............ írni.
Strasse (latin) .......... út.
Schüssel (latin: scutula) ....... tál, serpenyõ
Struktur (latin) .......... alkat
Spiegel (latin: speculum) ......... tükör.
Skizze (olasz) ............. vázlat
System (görög) .............. rendszer.
Sklave (latin) ............. rabszolga.
Trichter (latin: tractarius) ......... tölcsér.
Theorie (görög) . . . . . . elmélet
Tyranne (görög) . . . . . . zsarnok.
These (görög) . . . . . . . tétel
Universitet (latin) . . . . . egyetem
Wein (latin: vinum) ........... bor.
Zoll (latin: telonium) ......... vám

Szaporíthatnók a szójegyzéket százakra menõen, de elég ennyi is, hogy állításom helyes voltát igazoljam. Vannak olyan dolgok is, amelyeknél a magyar nyelv is kénytelen idegen szót használni, de ez távolról sem áll olyan mértékben, mint a legtöbb európai nyelvben. Ha például a német nyelvbõl, amelynek mint láttuk, szerkezete is igen nehézkes és célszerûtlen, még az idegen szavakat is elhagynók, akkor egy mai értelemben teljesen használhatatlan nyelv maradna csak. Szinte hihetetlen az is, hogy európai nyelvekben olyan ügyefogyottságok is léteznek, mint például a franciában az, hogy nincsen szava a hetvenre, nyolcvanra, kilencvenre, és kénytelen ezek helyett azt mondani: hatvantíz, négyhúsz, négyhúsztíz. Ugyanígy szinte hihetetlen, hogy németül nem lehet azt mondani : indul, elindult, leindult, hanem mind ezt csak körülírásokkal lehet kifejezni, mint például elindult helyett : Es hat begonnen hinunter zu gehen.

Miért nem tanították, tanítják mindezt a magyar iskolákban ? Azért, mert a leigázott magyarságnak sohasem lehetett független magyar kormánya. A minisztereket — fõképp magyarországi betelepített németeket — a császár nevezte ki. A rejtett cél mindig a magyarság öntudata aláásása volt, mert hiszen öntudatos, önbecsülõ nemzetet nehéz igában tartani. Miért nem volt lehetséges Magyarországon Tacitus római történetíró Germania-ját teljes egészében megkapni, sem latinul, sem magyar fordításban ? Azért, mert Tacitus a germánokról nagyon csúnnya dolgokat is megírt, amiért is az osztrák hatalomnak gondja volt rá, hogy e mû ne forogjon a magyarság kezén. Birtokomban van azonban egy magyar iskolai tankönyv, amely Tacitus e mûvét is ismerteti, csakhogy ebbõ1 minden, ami a germánoknak nem válík dicséretére, gondosan kihagyva, ami viszont kedvezõ, az nagyon kiemelve. Ami tehát: hamisítás. Megkaptam azonban Tacitust teljes egészében, eredeti latin szöveggel, de olaszországi kiadásban. Ebben ilyenek is találhatók :
„Egyik istenségüknek emberáldozatokat szoktak bemutatni. Nehéz õket szántásra-vetésre bírni, sõt gyöngének, lustának tartják azt, aki munkával szerezi meg, amit vérrel is megszerezhetne. Házaikat durván hagyott faanyagból építik, távol minden szépségtõl, vagy jóizléstõl. Földbevájt lukakban is laknak. Palástot viselnek, amelyet fibulával, avagy valamilyen tüskével erõsítenek meg, egyébként mezítelenek. Egész nap tûz mellett henyélnek. A gyermekeik piszkosak és mezítelenül nõnek föl. Éjjel-nappal egyfolytában inni náluk nem kifogásolandó dolog. A részegek gyakori összezördülései pedig rendszerint sebesüléssel, vagy öldökléssel végzõdnek. Gyümölcsfákat nem ültetnek. Nagytestûek, vad tekintetû kék szemük van és vöröshajúak. Munkára nem, csak erõszakra képesek.”

Ahogy Tácitus leírja a germánokat : ráismerhetünk úgy testi, mint szellemi tulajdonságaiban az északi fajra.

Ami a szláv nyelveket illeti, ezekben kevesebb a latin, elég sok a görög, de igen sok a magyar, finn-ugor és török-tatár szó. Mind ezzel szemben a magyar nyelv nagy szóbõségét, ezredéves elnyomatása dacára is, az egyszerû földmûves nép szellemi fejlettségének, másrészt a mûveltebb osztály öntudatos nyelvmûvelésének is köszönheti, amely utóbbi dolog azonban, sajnos, éppen a legutóbbi ötven esztendõben elhanyatlott. Fölemlítem itt Herman Ottó azon megállapítását, míg az egyszerû angol, német és norvég halászok szellemi élete oly korlátolt, hogy egész életükön át néhány száz szónál többet nem ismernek és nem használnak, addig a magyar nép egyszerû halászainak a csak kizárólag magára a halászatra vonatkozó szavai száma is ezt messze meghaladja, nem is számítva a mindennapi élet egyéb szavait. Ez így van nálunk még az írni-olvasni nem tudóknál is, akik szókészlete néhány ezer. Márpedig egy nép igazi, veleszületett szellemi színvonalát éppen az iskolázatlanokból ítélhetni meg a legmérvadóbban.
Nyelvünk szóbõségét illetõleg csak néhány példa :
Gyõzelem — diadal : Elõbbi bármíly gyõzelemre vonatkozhat, utóbbi csak dicsõségesre.

Ritka — gyér : Elõbbi ürességben elõforduló, itt-ott lévõ valamit jelent. Utóbbi másnemû dolgok között itt-ott elõforduló valamit.
Találni — lelni : Elõbbi keresve találni. Utóbbi keresetlen, véletlenül valamit lelni.

Hogy irodalmi nyelvünk ezeket ma összezavarja, valamint sok mást is, ez éppen az említett hanyatlás következménye.

Kevés nyelv tudja a következõket is egymástól megkülönbözteni, mint : testvér, fivér, nõvér, bátya, öccs, húg.

Ismeretes, hogy a német nyelvnek nincsen a családra szava. A familie szó ugyanis latin. Aminek oka az, hogy náluk a kereszténység elfogadása elõtt a mai értelemben vett család még nem létezett, csak Sippe, azaz olyan család, amelyben több férfi, több nõvel élt közösségben. Viszont tény, hogy az olyan nõt, aki más Sippe-beli férfivel közösült, megölték, függetlenül attól, hogy a nõ az illetõ férfit akarta-e vagy nem, kivételt csak az képezte, ha a nõt eladták, és így már nem tartozott többé hozzájuk.

A németben nincs megkülönböztetve a nép a nemzet-tõl, amiértis nemzet értelemmel a franciából átvett nation szót használják. (A nemzet azonos eredetû és nyelvû emberekbõl áll, a nép különbözõ eredetû emberekbõl is állhat.) Úgyszintén nem különbözteti meg sem a német, sem a legtöbb nyelv a szeretet-et a szerelemtõl, holott a nemi alapon álló szerelem és a hazaszeretet, szülõk, gyermekek, iránti, vagy mûvészet, avagy zene iránti szeretet között óriási különbség van.

Még csak egy példa : A magyarban az öreg szó csak emberre vonatkozhat (Eltekintve attól, hogy a mai újságíró-nyelvezet milyen zavarodott.), a vén szó vonatkozhat emberre, állatra, növényre, de nem tárgyra, sem idõre, a régi szó ellenben csak tárgyra és idõre. Kivéve, ha régi idõben élt emberrõl, állatról, növényrõl van szó, amelyek azonban öregek, fiatalok is lehetnek. De ezen öreg, vén és régi szavunkon kívül van még ó és õs, összesen tehát öt, valamint még ezek sok származéka, mint öreges, elöregedett, vénült, vénséges, vénhedett, kivénült, régies, régesrégi, ódon, ósdi, avult, avatag, elavult, kiavult, õsi, õsies. Mindamivel szemben a németben csak alt és ur szó van és ezek alig néhány származéka, úgyhogy már az ó, ódon szavaink helyett is a latin-olasz antik szót kénytelenek használni, amelyet aztán, minden szükség nélkül a mi újságíró-nyelvezetünk is átvett. A szlávban viszont csak az egy staro szó és ennek néhány származéka van.

Fölemlíthetõ még a következõ, szintén igen fontos dolog is : Mentõl régibb egy nép mûveltségi élete, annál fejlettebbek nyelvében az udvariassági szavak, kifejezések, szólások. Ezekben csak az õsrégi mûveltségû kínai oly gazdag, mint a magyar. Nem számítandó azonban a hatalmasokkali beszéd, mert itt erõltetett kényszer van jelen, hanem számítanak a bensõ, családi életben használatos szavak, mert ezekben a tiszteleten kívül a szeretet is kifejezõdik. Árja gyermek így szól anyjához : Schau, Mutter!, illetve : Gledaj majko! Amely jelentése : Nézzed, anya ! A magyar nép egyszerû gyermeke azonban, ahol durva idegen hatás még nem érte, ugyanezt így mondja : Nézze kend, édesanyám! Vagyis szülõjéhez harmadik személyben szól, kend szó a kegyelmed rövidítése. Ebben tehát a szeretet és tisztelet egyaránt kifejezõdik. A nem magyar szinte el sem tudja képzelni, hogy ilyen szépen is lehet beszélni. Németben ugyanez így hangozna : Meine gnädige süsse Mutter soll schauen. Hogy aztán a magyarban ez mégsem ilyen hosszú, ez ismét a magyar nyelvszerkezet tökélyének köszönhetõ. Mégis, még a következõt is hallottam :

A paraszt gyermek így szólott : Nézze csak kend, édesanyám. Mire az apa rászólott : „Hallod-e te ! Édesanyádnak ne parancsolgassál.” Csodálkozva mondottam, hogy hát milyen szépen mondta. De az apa így felelt : „De nem úgy kell mondania : Nézze csak kend, hanem úgy, hogy ; Nézné csak kend. Akkor vettem észre, nézze: parancs, — de nézné: kérelem.

Mûveletlen népek csak az egy te megszólítást ismerik. A magyarban van te, maga, ön, és a már említett kend, a kegyelmedbõl származólag, de amelyet még kegyed-nek is mondhatjuk. A fönti, a mindennapi családi életbeni udvariassági szólásokhoz hasonlóakat csak a több ezer éves mûveltségû kínai nép ismer.

A magyar családban, régebben asszony a férjét nem szólíthatta nevén így : Gyere ide, János, hanem csak így : Jöjjön ide kend, édes uram. Vagyis tisztelet, de egyúttal szeretet hangján is. Bár szólíthatta nevén is, de csak akkor, ha távolabbról kellett hívnia. Nejét a férfi tegezte, néven is szólította, de õt mások elõtt feleségem-nek mondotta, amelyben kifejezõdött, hogy bár õ, a férfi, az úr, de azért feleségét mégis önmagával egyenértékûnek, egyenrangúnak tartja, vagyis önmaga felének. Nevén szólította, de nem úgy, hogy Mariska!, hanem : Mariskám!, amiben a gyöngédség is kifejezõdött. Ellenben, ha csak úgy szólította, hogy Mariska!, ez már azt jelentette, hogy haragszik valamiért. Szüleit gyermek nem tegezhette, csak édesapám, édesanyám-nak nevezhette. A szülõk gyermekeiket tegezték, nevükön szólították, de többnyire így : édes fiam, édes lányom.

Mindez, sajnos, magyar urak között már régen nincsen így, illetve már régóta durvább, idegen szokásokat utánozzák, és ezeket tartják úriasabbnak, a nép pedig természetesen mindinkább az úri szokásokat utánozza, holott ezzel éppen a barbár szokásokhoz tér vissza. Mégis, még ma is a magyar, ha finomságot akar tanulni, akkor a magyar paraszttól tanulhat, éppen fordítva, mint más népeknél. Mind ebbõl azonban még az is következik, hogy a magyarnak valamikor a mainál magasabb szellemi mûveltsége kellett legyen, amelynek hagyományai azonban a mai, technikailag magas, de szellemileg sokkal alacsonyabb, durvább gépmûveltség hatása, valamint leigázottságunk következményeként mindinkább elvesznek. Bár ha mindennek tudatára ébrednénk, e pusztulást megakadályozhatnók. Egykor létezett magas mûveltségünknek, nyelvünkön kívül, bizonyítéka még az is, kereszténységre térésünk elõtt már saját írásunk volt — a rovásírás —, holott, mint mondottam, a legtöbb európai nép csak kereszténységre térése után tanult meg írni-olvasni, míg a magyarság, ellenkezõleg, saját írását csak a kereszténységre térése után kezdte elhagyni, fölcserélvén ezt a latin betûs írással, dacára annak, hogy az egyház ezen írást a „pogányság” maradványaként üldözte, mégis e rovásírás a székelységnél csak 200-250 évvel ezelõtt veszett ki. Az újabb elméletek szerint ugyanis a magyarság egyáltalán nem jött Ázsiából, hanem õsrégi európai nép, valamint Árpád és honfoglalói egy, régebben a mai Dél-Oroszország területére (nem Ázsiába!) kivándorolt törzsünk volt. Ezek az õshazába visszatérve, az itt uralkodó idegen fejedelmeket legyõzve, a magyar államot, nem a magyar nemzetet alapították, majd a magyar õslakosságba teljesen beolvadtak.

Azt kell azonban kérdeznünk : mikor volt hát e sejtett õsmûveltségünk ? Közvetlen a kereszténységet megelõzõ századokban bizonyára nem, mert errõl minden elnyomatásunk dacára is tudnánk valamit. A rómaiak korából származó ábrázolatokból (például a Traján oszlopon) következtethetõleg, õseink a germánoknál akkor is valamivel mûveltebbek lehettek, mert a sisakos, pikkelypáncélos jászok a germánoknál sokkal különbnek vannak ábrázolva. Habár a rómaiak Germániát, Dunántúlt, Délvidéket és Erdélyt is meghódították, de a Duna-Tisza közét, vagyis a jászok földjét, leigázni sohasem bírták, úgyhogy a jászok, akiket a rómaiak jasigi, jasi és jóni néven neveztek, mindvégig ott éltek, három oldalról az óriási Római Birodalom által körülvéve, de szabadon, mígnem a rómaiak velük szövetséget kötöttek. Mégis, ha itt akkoriban igazán magas mûveltség létezett volna, errõl az újabb idõkbeli politikai hátterû eltüntetések és hamisítások dacára is, valami ismeretes lehetne. Vagyis õsmûveltségünk még sokkal régibb idõkben kellett virágozzék, habár utóbb hanyatlott. Ezt igazolják a magyarországi õskori leletek nagy mennyisége és kiváló minõsége, különösen az újkõkor és a bronzkor leletei, amelyek a leghatározottabban arról tanúskodnak, hogy azon idõben Európában sehol sem létezett íly magas mûveltség, amelyet a német tudósok, mint például Schwantes és Weinert, Duna-mûveltségnek, Közép-Dunamûveltségnek (Donaucivilisation, Mittlere-Donaucivilisation) neveznek. De ugyanezt igazolják a régi görög mondák is, amelyek szerint õk mûveltségüket, valamint Apollo és Artemisz istenségeik tiszteletét, a hyperboreuszoktól északontúliaktól), azaz az északi hegységeken (a Balkán hegységein) túli boldog, termékeny országban élõ (Magyarország mindig termékenységérõl volt híres) szkytha néptõl örökölték. Mivel ugyanis a görögök ezen országot mindig is Isztrosz, vagyis a Duna folyóval kapcsolatban emlegetik, ebbõl is kétségtelenné válik, hogy e föld nem volt más, mint Magyarország. A görög hagyomány szerin e nép igen mûvelt volt, de bûnt, háborút, öldöklést, sem betegséget nem ismert, békésen élt, náluk az emberek több száz évig éltek, amiután az életet már unva, csöndesen, fájdalom nélkül haltak meg. De azt is regélték még a görögök, hogy Heraklesz istenségük, akit pedig õk, különösen az Égei-tenger szigetein, valamint a fõniciaiak is még Makar és Magar néven is neveztek (Lássad : Die Phönicier. II. kötet. 415-428. oldal), az aranyagancsú „kerinai szarvast” ûzve eljutott a hyperboreusok földjére, ahol Artemisz istennõvel szerelemben, a szkythák õseit nemzette. Ami nemzetalapítás ugyanúgy, mint a Csodaszarvas regénkben. Ha pedig tudjuk, hogy Heraklesznek ikertestvére is volt, Iphiklesz, nevén Kaun, akkor e mondában okvetlen a mi Magor és Hunor nevû, a csodaszarvast ûzõ, egy gyönyörû szigeten (Csallóköz) tündérlányokra akadó, ezekkel a magyarok és hunok õseit nemzõ regebeli õsanyáinkra, illetve a róluk szóló regénkre kell ismernünk.