Tóthné Nagy Márta dolgozata

A magyar hitvilág

"…..Aki lényében rejlõ õstudást önmaga számára meghódította, mindent elért, ami emberileg elérhetõ, az élet és halál csak felületesen sebezheti, lényegében sebezhetetlen és teljes."
Weöres Sándor

A legrégibb idõkbõl ismerjük az õsi szentháromságot. A Teremtõ Atyát, aki létrehozta a világegyetemet, a Föld számára teremtett életadó Anyát, és az ember szellemi, ebbõl kifolyólag erkölcsi, technikai fejlõdését irányító Világügyelõt. Ezt a hármasságot más õsi népek mondáival is egyeztethetjük. Pl.: Egyiptom, Mayák, Mezopotámia, Görögök.
A magyar hitvilág megértéséhez nagyon messzire kell visszamennünk az idõben. A Szíriuszi népek a Nagy Kutya csillagképbõl érkeztek, úgy 330 ezer évvel ezelõtt a Földre. Innen származott a Nagy Istennõ, Isis kultusza is.
Az ázsiai szkíták és az indián népek közös, rovásírásos emlékezete saját eredeti lakhelyének a Kis és Nagy-Göncölt tartja.
A Perzsia és Szíria lakói a perseni népek, a szláv népek, etiópok a Cassiopeia csillagkép világából, a Sumérok az Aquila, a Sas-Sólyom -csillagképbõl származtatják magukat.
A régi népek származás tudata maradt fenn a címerállatok és jelképek világában. /Római Sas, Orosz Medve, Gall Kakas, Hun Turul /
A legszûkebb történetírás két vízözönig, 26000 évig megy vissza. Említést tesz a Csendes-óceánban elsüllyedt Mu kontinensrõl. Ebben az idõben létezett még Atlantisz és Lemúria is. Ezek a népek képtelenek voltak egymással megbékélni és háborúskodtak. A vízözönt túlélt leszármazottak ma is tovább folytatják a háborúskodást.
A Göncölrõl származó népek három legnagyobb prófétája Buda, Jasna, Mohamed. Az egyetemes tan hirdetõi õk, amit különbözõ hatalmi érdekek, háborúk az elnyomás érdekében használtak fel.
A szent szövegek kiadását õrzõik a mai napig nem engedélyezik. Ami nyilvánosságra került, az az iratok 10%-a.
A Tan az egyetlen Teremtõrõl szól, arról, hogy a középút a mértékletesség, az önismeret, és az örökkévaló vándorlás, keresés egy napon elvezethet a megértéshez, boldogsághoz, a mindentudáshoz, a felébredéshez.
Az összes vallás egy õsvallásból ágazik szét. /Úgy, mint az összes õsnyelv, valamikor egy õsnyelv volt./ Osiris, Gautama, Buddha, Zoroaste . Mózes, Jézus, Mani, valamennyien ugyanazt az õsvallást tanították, mint Jézus, mert tanításaikat ugyanabból a forrásból merítették. A különbségek a rendi papságok általi félremagyarázásból, elferdítésébõl, kigondolásaiból, és ezeknek a vallásba való betoldásából származik.
A Mi õseink a Teremtõ Atyában az Öreg Istent tisztelték, az Anyában, Nagy Boldogasszonyunkat, a Világügyelõben Jézust /vagy a magyarok táltosait/ aki tanította, gyógyította a népet és a hozzá fordulókat.
A tûz az életet adó, a Világügyelõ ajándéka. Õ tanította meg az embereket használatára. Maga a Világügyelõ is a Teremtõ Atya ajándéka az emberek számára. Ugyan úgy, mint a Nap, vagy a Föld teremtése. Ezért kellett tisztelni a tüzet és a Napot. Mindenki nagyon vigyázott a tûzre. /Ha a családi tûzhelyen kialudt a régiségben a tûz, nagy szerencsétlenséget jelentett. A tüzet mindig õrizte valaki./ De az év egy napján minden tüzet kioltottak. Szent idõben, szent helyen, talán Szent Iván éjjelén a falvakban tüzet gyújtottak, innen vitték tûzserpenyõben a kapott parazsat az emberek, tûzhelyeik begyújtásához. A táltosok különleges alkalmakkor keményfából máglyát raktak, közepébe könnyen gyúló puhafát tettek. A máglya lángjai magasra csaptak, különbözõ alakokat fettek fel, mint aranylovas, griffmadár, aranyszarvas és ebbõl jósoltak. Ezután történt a parázson járás, a megtisztulás. Az õsi idõkben tûzzel kereszteltek. A parázson járást a táltos vezette le.
Táltosa csak a magyar népnek volt, van. Egy kiválasztott ember, megfelelõ adottságokkal, megfelelõ képzés után tudta bizonyítani szellemi felkészültségét, hogy megõrizze az õsi tudást, tanítsa és gyógyítsa az embereket.
A tûz és a Nap tisztelete azonos volt. A tûz férfierõ, a víz nõi erõ. Tûz és víz = Férfi és Nõ = ÉLET.
A víz és az Élet Anyjának tisztelete összefonódott. Nemcsak a szkítáknál, székelyeknél, de az elvándorolt keltáknál is. Minden forrás szent. Ritka olyan forrást találni, amely nem egy fa alól fakad. Ha ilyen eset elõfordul, hogy legelõn, kaszálón fakad egy forrás, azonnal fát ültetnek föléje. A derékövre akasztott csészékbõl, kupákból ittak. Megmosták kezüket, arcukat, megtisztultak. Közben Babba istenanya, vagyis Nagy Boldogasszony tiszteletére imákat mormoltak. Babba Mária, az ezüstös istenanya, egyben a nõi égitestet, a Holdat képviseli. Legnagyobb ereje teliholdkor van. A hajnali vagy a szürkületi ég színe kék. Ezt nevezzük Mária kéknek. Ha valaki útról érkezik, a legelsõ dolog, hogy mosdóvizet tesznek elébe. Van, ahol megmossák a vendég lábát. A folyók tisztaságára mindig nagyon ügyeltek. De nem csak mi. Dzsingisz kán halállal büntette azokat, akik beszennyezték a folyóvizet.
Õseink harmadik szent helyei a hegyek voltak. Itt is imádkoztak, áldoztak, szert, vagyis törvényt ültek. A hegy élõ személy, van háta, válla, gerince. Van fejteteje, pólusa, pelese, pilise. Van szíve, amely hiába kõ, mégis dobog. A táltosok ezt érzik, úgy is hívják, dobogókõ. Van lába. A hegy a magyar nyelvben az ember minden tulajdonságát magán viseli.
Könnyen védelmezhetõ, a megtisztulás helye. Azon hegyek, melyeknek szinte a tetejérõl indul egy forrás, az a Magura. Forrása vízanyagában, szellemileg és a kozmikus energia szempontjából a legtisztább. Ezért igyekezett mindig Jézus is a hegyekbe. Ott közelebb kerülsz Istenhez. Késõbb a kereszténységben, ezeken a helyeken templomokat építettek. Megfelelõ tájolással, keletezéssel.
A Magurákat Ménesbérceknek is nevezzük. A mennyhez közel álló, mennyes szóból, és nem a csõdörtõl kapta a nevét. A hegyeket óvó népességet nevezzük õrménnek. Ezt népnévként is használjuk. A Magurák vagy Ménesbércek neve eredetileg Avasok. /Tilalmas volt, csak különleges alkalmakkor mentek fel rá a beavatottak. / Ma havasoknak nevezzük. Mindig szent hegyek. Ezek a hegyek a mai napig is léteznek, gondoljunk a Pilisre vagy Székelyföld több hegyére.
Amikor a nyári napéjegyenlõség éjszakáján a Kaszás csillagkép /Orion, Rend csillag / válla fölött hét esztendõnként egyszer a Tejút keresztezi a tizenkét csillag útját. Megnyílik a Táltos fénykapuja, megjelenik Õ, a Nagy Táltos, a Világügyelõ. Hét évenként ezen az éjszakán meglátogatja a székelyeket. A Magura fölé ereszkedik és tekintete befogja a székely településeket. Utána eloszlik. Egy-egy ilyen megjelenés után az emberek között szokatlan gondolatok támadnak, de mindig hasznosak az adott idõben. Erre lenne szüksége a mai embernek is. Nem csak nézni, de látni is dolgokat. Érzékenynek lenni a külsõ, apró tényezõkre.
Õseink tisztelték a tüzet, vizet, hegyeket, erdõket, tisztásokat. Õseink természeti népek voltak. Védték az õket körbevevõ csodákat. Csodákat, mert hitték hogy az erdõ, rét, élõ dolog, hogy a fák beszélnek, hogy a réteken, tisztásokon tündérek élnek. A jó tündérek, akiket a római kereszténység után õrangyaloknak is neveznek, segítik az embereket és vigyáznak is rájuk. Mindhárom szinten ott vannak. Aranypalotában laknak a föld alatt. Ilyenkor õrzik a föld mélyének kincseit, aranyat, ezüstöt, drágakövet, de a nagyon fontos rezet, ónt, vasat is. A jó embereknek megmutatják a lelõhelyeket, a kapzsik, gonoszok elõl elzárják az utat. Akik a földön járnak láthatatlanok, csak érezni lehet segítõ kezüket, mikor szükség van. Az égben laknak azok a tündérek, akik a becsületes, jószívû, szeretetet sugárzó emberek lelkébõl váltak azokká. Számukra nem jelent veszélyt a manók, a törpék, prikulicsok népes társadalma. Értik egymás nyelvét. Játékos lényük miatt sokszor bajok okozójává is válhatnak, de veszély esetén nagyon is hû és értékes segédcsapatként mûködnek. Köveket görgetnek az ellenségre, ellopják élelmét, fegyverét és elsõsorban elriasztják harci állataikat. Legyen az ló, vagy kutya. Látják az emberek gondolatait. Oda vezetik lépteiket, ahová menni akarnak. Ezért nem tévedtek el sohasem az idegen erdõkben, hegyekben.
Hitregéinkben a mai napig fellelhetõ a tündéri képzet. Mondáinkban, regéinkben egy sajátságos hitképzeletet találunk, melyben a tündéreknek egy sajátságos, különös, csodás, õsi boldoglétet, egy boldog aranyhont, tündérországot tulajdonítanak, ahol õket ezen õsaranykori boldoglét veszi körül. A tündér név értelmezése a tûnik igében bír értelemmel. Más nemzetek mitológiájában is találkozunk velük. De nálunk maradt fenn a leghatározottabban néphagyományainkban. Régi néphit: Erdélyt a tündérek lakának is nevezik. Erdély minden egyes várához tartozik egy tündérmese.
Hazánkban is ismer a néphagyomány egy ilyen, tündér lakta vidéket, a Csallóközt. Egy boldog aranykert volt, melyben aranyhajú tündérek laktak. A nagy Duna szigetei voltak a legkedvesebb lakhelyeik. Hajdan Tündér Ilona is hattyú képében úszkált a Dunán. Elképzelhetõ, hogy valamikor régen ez a vidék volt aranykert, aranykor.
Nem csak jókkal találkozunk. Vannak cifra asszonyok is. Megtaláljuk õket a forgószélben, éjfélkor az állatok körül. Ezek lesznek idõsebb korukban a boszorkányok. Az ördög is létezik, azon férfiak válnak ördöggé, akik életükben gonoszak, telhetetlenek, gyûlölködõk voltak.
Mert minden jó és rossz, föld alatt és föld felett, a Földön élõ emberek lelkébõl származik. A lélek, amelyet a Teremtõ adott az embernek, hogy megtapasztalja a világ minden jó és rossz tulajdonságát. Ha értelemmel, szeretettel éli le életét, a felsõbb régiók felé nyílik az útja. Ellenkezõ esetben hosszú idõkig gonosz lélekként vándorol az alvilág és a föld között.
A tündéreket megtaláljuk a Rege a csodaszarvasról címû mondánkban is. A csodaszarvas mondáját tudtunk szerint, az elsõ magyar krónikás jegyezte föl a XII. században. Magyarországon ma is lehet találni még népszokást, melynek eredete a csodaszarvas mondára vezethetõ vissza. Székelyföldön pedig régi balladákra lelhetünk, ugyanezzel a témakörrel. A szarvas mondája ugyancsak megtalálható bizonyos változásokkal majdnem minden ural-altáji népnél, sõt olyan népeknél is, melyek az indo-európai nyelvcsaládba tartoznak, de a hajdani idõkben keveredtek az ural-altáji népekkel. A hindu monda szerint például a Szarvas-Isten kaparta fel a földet, míg a perzsáknál a Szarvasûzõ Herceg felesége a törzs anyja. Japán változata szerint a szarvas üldözése közben összevesztek a testvérek. Egyik testvér Nyugat felé látta eltûnni a szarvast, és ebbe az irányba indult azt megkeresni, míg a másik Kelet felé követi a nyomot, és rátalál a japán szigetekre. Valamennyi TURÁNI népnél szent állatnak számít a szarvas, mely agancsán hordozza a Napot és a Holdat, jelezve ezzel, hogy õ vezeti a választott népet a sötétségbõl a világosságba, halálból életbe, régi hazából új hazába .
Különös, hogy a finnugor nyelvcsalád népeinél a szarvas pontosan az ellenkezõjét cselekszi. Az osztjákoknál két testvér követ egy rénszarvast, és az egész törzs velük megy. A szarvas északra csalja õket, ahol végül is köddé változik át, amikor "a tenger kemény hátára ugrik", és "fagyott könnye hullani kezd az égbõl". Mindössze akkor jönnek rá a testvérek, hogy maga a GONOSZ csalta õket pusztulásba rénszarvas formájában, olyan messzire, hogy onnan "már soha többé nem vezet nyom vissza a boldog, szép régi hazába". A finn Kalevala szerint az Alvilág Királynõjének kedvenc állata, a szarvas csalogatja pusztulásba a hõst.
A csodaszarvas legendája szerint Nimród király országát két nagy folyó szelte át, melyek Északon eredtek a hegyekben és Délen ömlenek a tengerbe. A régészeti kutatások mai állása szerint Suméria a Tigris és az Eufrátesz folyók között volt. A legújabb sumér ásatásoknál több olyan dombormû, vésés és pecsét került a felszínre, melyek a szarvast ábrázolják, amint az oroszlán /Assír/ elõl menekül, olykor a Zu madár védõ szárnyai, olykor pedig az Élet Fája alatt.
Nimród király városa volt a sumériai ÚR, ami azt jelentette, hogy "Isten városa" . Az ÚR szó ma is használatos a magyarban az Isten-fogalom megjelölésére. Sõt területi fogalma is ismert: ÚR-U-SZÁG=ORSZÁG.
A csodaszarvas mondánkat a csillagos égrõl is leolvashatjuk. A nyugati Nyilas csillagjegy keleti megfelelõje a Fehérló. Nem sok olyan nemzetet tudunk, amelyikre mindkettõ megfelel. A Nyilas csillagjeggyel szemben lévõ csillagjegy az Ikrek hava. Nimród nagy királyt és fiait Hunort és Magort, az ikreket más népek mondájában is megtaláljuk. Káin és Ábel, Romulus és Remus. De csak a magyar mondában nem öli meg az egyik testvér a másikat. Együtt telepednek le és békességben élnek.
Létezik egy másik legenda, amiben szintén egy állatot tartanak a jövõ megmondójának. Ez a legenda az "EMESE ÁLMA". Ügyek törzsfõ felesége Emese álmot látott. Egy óriási sas, a szent TURUL madár ereszkedett rá és betakarta széles szárnyaival, és a szárnyak alatt Emese álmot látott. Kilenc hónap múlva fia született. A TURUL a magyarok szent madara. Történészek szerint ázsiai õshazájukból hozzák magukkal a magyarok. Minden valószínûség szerint TURUL azonos a sumér ZU madárral. Valamennyi ural-altáji néptörzs közös õsi hite szerint a Turul Isten madara volt.
A Burját-tó partján élõ tatárok között ma is ismerõs a régi monda, mely szerint az özönvíz után olyan messzire eltávolodott az ég és a föld, hogy az emberek imája nem juthatott el többé ATA-TEN égi sátrába. Így aztán az emberek megszûntek imádkozni, és rosszak lettek. Arattak, ahol nem vetettek, és elvették azt, ami a másé volt. ATA-TEN leküldte hozzájuk szent madarát, a Turult, de az emberek nem értették meg többé az isteni üzenet szavát. Ezért aztán a Turul rászállott egy Emese nevû asszonyra, és gyermekük lett az elsõ sámán, aki ugyanúgy megértette az égi beszédet, mint anyja emberi nyelvét, és így tolmácsolni tudott Isten és ember között. Attól kezdve a SÁMÁN és az ÁLMUSOK közvetítik ATA-TEN akaratát a földi emberekhez .
Álmos, a magyarok elsõ uralkodója a IX. század történelmi alakja volt, aki tárgyalásokat folytatott a görögökkel, szövetséget kötött a kazár törzsekkel, valamint a Kijevi Fejedelemséggel.
A TURUL nálunk isteni jelkép. Kerecseny sólymunk jelentette a TURULT. Karácsony szavunk a "kerecseny" szó változata.
Õsi hitünkben ilyenkor, a téli napforduló napján reptették legelõször a fiatal sólymokat, hogy repítse a Napot minél magasabbra. A téli sötétség után, jöjjön a hosszabb nappal. Más népek meséiben Fõnix-szel, griff madárral találkozunk. Ezek ugyanolyan tulajdonsággal rendelkeznek, mint a mi TURULUNK.
Más õsi népek hitvilága nagyon sokban egyezik a magyarokéval. A hivatalos hindu történelem szerint India õsi népetnikumát Turáni-Sakának nevezi. Ezek az õsnépek Tibetbõl és Nepálból ereszkedtek le Közép-Indiába a történelem elõtti idõkben. Ezeknek az õs-saka-szkíta népeknek a történetét a brahman papok szájhagyománya õrizte meg az utókor számára. De megtaláljuk azokat a védák és purinák vallási szertartásokkal is telített könyveiben, valamint Mahabharata hatalmas hõseposzában is. A Brahmalisták nevezetû szent könyv Õs-Indiát a Bharátok földjének nevezi, és a hivatalos hindu történelmi állásponttal megegyezõen lakóit õs-szakának, õs-szkítának jelöli meg. Maga Buddha /Buda/ is saka családból származik.
Egyiptomban a fáraók, piramisok, képírások, a múmiák mind rólunk mesélnek. Az ember születésérõl, a világ teremtésérõl.
A kínaiak nagyon sok mindent megõriztek a velünk lévõ szomszédos kapcsolatból.
A világon most nagyon sok vallás létezik. Istent nevezik Damaseknek, Dévának, Allahnak, de az mindegy. Egy az Isten, bármilyen nevet adunk neki, ugyanarról beszélünk, csak másképp. Õseink, szkíták, hunok, stb., mindig is keresztények voltak. Egy Isten hitûek, nem pogányok. Nem volt papság, csak gyógyító, segítõ táltosai, sámánjai, javas asszonyai a népnek. Mikor a magyarok felvették a katolikus rendet, létezett egy papi rend. Õk a pálosok, a fehér táltoscsuhában járó papok. A pápák hosszú ideig be is tiltották. Dicsõ tetteket vittek véghez, kiváló katonák is voltak. Minden tudás õrzõi.
Az Árpád-házi királyok látták, hogy a világ átalakulóban van. Az õsi türelemre, emberszeretetre, tiszteletre nevelõ vallás és az azzal összefüggõ törvények haldokolnak. Egy új, kegyetlenebb világ van kialakulóban. Mágusaik ezt elõre jelezték.
István vállalta a nehézségeket, felvette a római kereszténységet, de apostoli király is volt. Európa egyetlen uralkodója, akinek joga volt ahhoz, hogy maga elõtt vitesse az apostoli kettõs keresztet. Istvánt a Magyar Szent Koronával koronázták meg. Ez a korona Istentõl kapott ajándék. A Magyar Szent Korona nem csupán koronázási ékszer, különleges értéke és fontossága egyedülálló jogi tulajdonságában rejlett. A megkoronázott király a Szent koronától kapta hatalmát. Az ország minden polgára, ha más nemzetiségû is volt, a Szent korona védelme alá tartozott. Magyarország minden talpalatnyi földje a Szent korona tulajdona volt. A Korona, és nem a király uralkodott a "Szent korona országai fölött". Koronánk szakrális jelkép. A Szent Korona sorsa olyan, mint a magyar nemzet sorsa. Viharos és hányatott. Elrabolták, elásták, számûzetésbe került, de minden alkalommal valamiképpen visszakerült.
A magyar nép rendületlenül bízik abban, hogy eljön az az idõ, amikor a magyar föld és a magyarok egysége, szabadságot, békét, rendet és igazságot hoz. Bár, ezt mindig is, és a mai napon is próbálják megakadályozni más nemzetek. Más történelmet kellett tanulnunk, hitvallásunkat nem ismerhettük, nyelvünket, írásbeliségünket próbálják szétrombolni, de mi még 2000 év után is itt vagyunk. De milyenek??
Nem kell szégyellnünk, hogy magyarnak születtünk. Épp ellenkezõleg, legyünk érte hálásak a Teremtõnek, mert olyan tudást használunk a nyelvünkben, õsi írásunkban, amelyre bármely más nép méltóan büszke lenne.
Mi a Tudás Népe vagyunk. A Mag õrzõi! Én, mint magyar anya hiszem és vallom a leírtakat. Két gyermekemet ebben a szellemben és tudásban nevelem, hogy értékes tagja legyen a magyar nemzetnek.
A magyar embernek nem célja, hanem dolga van az életben.

Aki nem hiszi, járjon utána!

Felhasznált irodalom :

Kiszely István : Belsõ-Ázsiai Hunok
Szász Béla : Attila nagykirály
Bakay Kornél : Õstörténetünk Régészeti Forrásai I.
Árgyusi Imre : Õsmagyarok imádkoznak
Barabási László : Magyarul gondolkodni
Wass Albert : Válogatott magyar mondák és népmesék
Ipolyi Arnold : Magyar mythológia
Magyar Adorján : A csodaszarvas
Lükõ Gábor : A magyar lélek formái