Táltos ének


Révedek, révedek, sólyomként rejtezek:
Rejtezek, rejtezek, Turulként ébredek.

Világot bejárom széltében hosszában,
Igazat keresem minden kis zugában.

Nem lelem, nem lelem, nincs is rá reményem:
Kárpátok nemzete nem nõtt föl erényben.

Szellemek, szellemek, õsöknek szelleme,
Mutassatok utat, mit tegyek ellene.

Révedek, révedek, sólyomként rejtezek:
Rejtezek, rejtezek, Turulként ébredek.

Látom már a jövõt, kitárult elébem
A múlt csarnokából, fényben úszó képben.

Ragyogó paripa, Táltos fehér lova,
Repülve száguld magas égbe tova.

Betakarja szárnya Földnek fényes Napját,
Attól válik Fénnyé, szórva arany pompát.

Révedek, révedek, sólyomként rejtezek:
Rejtezek, rejtezek, Turulként ébredek.

Szellemek, szellemek, õseinknek lelke,
Tegyetek látóvá, jövendõt megfejtve.

"Hallgass reám Turul, táltosok utóda,
Szemedet megnyitom, légy jövõ tudója."

"Látomásod jelzi, nem hal el a fajta:
Alapozz a múltra s jövõt építs rajta."

"Világod a Világ, mindenekkel benne,
Légy része része a Fénynek, ragyogással telve."

"Magyar lesz a magyar, ne adja föl énjét,
Tudását megosztva õrizze erényét."

"Éljen Földanyával igaz megértésben,
Védje a Természet minden kincsét ébren."

"Egy az Isten, mindegy, hogyan is imádod,
Tisztelettel áldozz: Õ adta világod."

"Istennek áldása kísér majd az úton,
Hogyha mindenekkel megbékélsz a múlton."

"Látomásod való, nem álom vagy csalás,
Bõség várhat reád s nemzeti újulás."

"De, ha vak gõgödben füled süketelne,
Ezer átok baja emésztene, enne."

"Elpusztulsz e földrõl, se híred, se hamvad:
Elviszed magaddal õsi titkod s magvad."

"Elfelejt a világ szempillantás alatt:
Volt valaha magyar, de az idõ haladt."

"Választásod Tiéd, nem szólhatok bele,
De a Fényt választva, itt van Isten keze..."

Révedek, révedek, sólyomként rejtezek:
Rejtezek, rejtezek, Turulként ébredek.

Ébreszd fel e népet Ura Mindeneknek,
Hogy kinek füle van, hallja ez intelmet.